25. 'Légörvény.'

2011. ápr. 26. 22:06 - írta zsanciiii

 Na régen volt rész tudom.. de semmi kedvem/ihletem nem volt.. bocsi.

azért remélem írtok majd kommentárt. pápá.;)<3

 

 Ajkaink lassan elváltak, és Justin homlokához támasztottam a sajátomat. Zihálva kémleltem csillogó szemeit.

-Szeretlek. - suttogott. Felvettem egy féloldalas mosolyt és adtam egy puszit orra hegyére.

-Imádlak. - mondtam őszintén. Elvigyorodott és mégszorosabban magához ölelt, arcát nyakamba fúrta és mélyeket lélgezett. Ahogy kifújta hűs lehelletét forró bőrömre kirázott a hideg.

 Hirtelen megrákódott a gép és majdnem előreestünk az ülésből. A szívem megállt, majd őrülten kezdett zakatolni. A gépen mindenki mereven ült.

-Mi történik? - kérdeztem ijjedten. Majd jött egy nagyobb rengés, amitől előrebuktam és valami keménybe ütközött a fejem...

*Justin sz.*

 Ijjedten kaptam Jen után, majd gyorsan felültettem előző helyére. 

-Kérjük ne pánikoljanak, csak egy kissebb légörvénybe kerültünk. Csatolják be biztonsági öveiket. Köszönjük. - mondták a hangosbemondón. Kissebb?!! Ezek hülyék.

-Jól vagy? - kérdeztem miközben bekapcsoltam mind a kettőnk övét. A homlokára került egy apróbb karcolás.

-Aha. Csak félek. - a hangja remegett. Megfogtam a kezét, és megszorítottam.

-Ne félj, nem lesz semmi baj. - próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. Amennyire az övem engedte átöleltem. Arcát elrejtette nyakamban, mikor újra megremegett alattunk a gép. Meddig fog még ez tartani?

 

***

 

Az egész út ilyen 'döcögős' volt. Mindenki meg volt egy picit ijjedve - hiszen történt már velünk ilyen...- de Jen a legjobban; lilára szorította a kezemet.

 Miután leszállt a gép Jen elsőként szállt le róla. Felsóhajtottam, megfogtam a táskáját és utánna mentem. A géptől úgy 10 méterre ülhetett a betonon.

-Egyben vagy? - térdeltem le mellé. Megrázta a fejét. Felnézett rám. Szeme mi máskor úgy fénylett mint a legdrágább gyémánt, most tompán csillogott. Arca hófehér és zöld színekben játszott. Fufruja vizesen tapadt homlokához.

-Hányni fogok! - suttogott. Ahogy ezt kimondta, jött is az 'aminek jönnie kellett'...

 

***

  Ez így nem lesz jó. Jennek annyiból állt még ki a napja, hogy hányt, aludt, hányt, aludt. Akartam neki orvost hívni de nem engedi.. Szerinte nem beteg, csak a repülő út  tette ezt vele... Remélem igaza van, mert már megőrülök attól hogy nem tehetek érte semmit.

 Megkértem Mariet, hogy amíg nem jön rendbe Jen, had aludjak vele. Kissé vonakodva de belement.

 A csapat lement vacsorázni, csak én maradtam fent Jennyvel. Majd hozatok fel valami kaját..

-Nem szeretnél enni valamit? - öleltem át hátulról, miután kijött a fürdőből. Most zuhanyzott le, azt mondta kicsit jobban érzi magát és a színe is sokkal élettel telibb volt. 

-Nem hiszem hogy bármi is lemenne a torkomon.. - rázta a fejét.

-Szerintem azért megpróbálhatnánk. Hátha jobban lennél utánna. - kaccsintottam és elmentem a telefonhoz. Rendeltem ennivalót, és visszamentem a szobánkba. - 10 - 15 perc és hozzák. - mosolyogtam és lefeküdtem mellé az ágyra.

 Közelebb csúszott, fejét ráhajtotta melkhasamra, és szorosan átölelt. Kezemet hátára raktam, majd egyenletesen mozgattam fel-le. Kifújt egy nagy sóhajt és egyenletesen szuszogni kezdett. Azt hiszem hogy elaludt. Óvatosan kibújtam alóla, feje alá raktam egy párnát és betakartam. Adtam puha arcára egy puszit és kimentem.

 A lakosztályunk nagyon szép volt, és modern. Volt egy nagy tér amiből nyílt 5 szoba és egy fürdőszoba. Az enyém, Anyáé, Scooteré, Usheré illetve Jen és Marie szobája - ragaszkodtak hozzá, hogy eggyütt legyenek.-. A többieknek a mellettünk lévő lakosztály lett kibérelve erre a hétre.. 

 Éppen rá akartam nézni az órámra,mikor kopogtattak az ajtón. Egy pincér állt az ajtóban, egy nagy tálcával. Elvettem tőle és leraktam a legközelebbi asztalra, majd visszamentem és a hátsó zsebembe nyúltam a pénztárcámért. Adtam neki borravalót majd a vacsinkkal eggyütt bementem az alvó Jenhez.

24. 'Az alapozó..*'

2011. ápr. 25. 22:44 - írta zsanciiii

Sziasztok.:) örömmel láttam hogy tetszett nektek az előző rész, és nagyon örültem h írtatok kommenárt.:) remélem, hogy ez is tetszeni fog ez is. és hogy kapok kommenet. csáó.;)

 

 Megijjesztett a hangja, és úgy éreztem, hogy valami baj van. Felpattantam a helyemről és szememmel ákutatam a helyet. Jen éppen akkor rohant be az ajtón egyenesen felém. Olyan lendületel jött nekem, hogy én visszazuhantam az ülésembe, Ő meg az ölembe.

-Mi a baj? - aggódtam. Levegőért kapkodva próbált valami választ adni, de sehogyse sikerül neki. Majd egy picit felemele a fejé, hogy kilásson az ülések mögül. Nem tudom, hogy mit láhatott de sikkantot egy halkat, majd elbújt az űlésem mellé. - Neked meg mi bajod? - húztam fel a szemöldököm. Szája elé rakta az ujjá és pisszegett egyet.

 Továbbra sem értettem, hogy mi folyik itt, ezér elnéztem abba az irányba ahova Ő az előbb. Usher vadul mozgott az ülések közöt, és úgy tűnt, hogy keres valakit. Aztán megakadt a szemem az arcán. Teli volt valami világosbarna löttyel. Felkuncogtam. Biztos, hogy ezért visítozott Jenny. 

 Időközben mentorom egyre közelebb került hozzánk. Lelógattam a kezemet, amit Jen megfogott. Elmosolyodtam. -Haver, hol van a csajod? - idegeskedett. Megszorította a kezemet.

-Nemtom. Az előbb elment, azóta még nem láttam.- mondtam szemrebbenés nélkül. Megállt és egy pár másodpercig kémlelte az arcomat. Naja.. Engem már nagyon ismer. És sosem tudtam neki hazudni. Akárhányszor megpróbáltam, mindig átlátott rajtam.

-Ott van. - jelenttte ki magabizosan, még mindig a szemembe nézve és a földre mutatott, pont oda ahol Jen ült.

 Tiltakozni se volt időm, Jenny felpattant, és megpróbált elszaladni Ush mellett. De persze Ő elkapta és visszarántotta inge hátulját, majd beletörölte piszkos arcát. Azután elengedte barátnőmet, akinek mostmár egy hatalmas folt volt a hátán. Ha jól láttam alapozó volt, de nem voltam benne biztos.

-Nemááááááár. - nyavajgott és próbált minél jobban kitekeredni, hogy láthassa a nyomot a hátán.

-Sokkal jobb. - vigyorgott Usher és megsimogatta saját arcát. Majd mint aki jól végezte dolgát visszaült a helyére.

-Ez te voltál? - nevettem.

-Aha. - sóhajtott mosolyogva. És leült mellém. (Marie már elment.) -Nincsen valami cuccod? Nekem mindenem a bőröndömben van. - nézett rám kérlelően.

 Felálltam és elmentem a kézi táskámig. Egy lila, mintás póló volt benne, hogy ha nekem kéne. Kivettem, majd visszamentem Jenhez.

 

*Jen sz.*

 

 Bementem a fürdő szerű helyiségbe, és levettem magamról a piszkos ruhadarabot. Ledobtam a földre, hiszen már teljesen mindegy volt neki...

 Felkaptam pólóját, és megéreztem azt a tipikus Justin illatot. Olyan jó volt, mintha éppen ott let volna velem. Elmosolyodtam és a tükörben megigazgattam magamon. Nagyon bő volt rám, ezért megcsomóztam az oldalamon.  Felvettem az ingemet a földről és összegyűrtem egy gombócba, majd kimentem, egyenesen Jusshoz.

-Neked jobban áll. - vigyorgott. Elmosolyodtam és az ölébe ültem.

-Köszi. - suttogtam a fülébe és adtam neki egy cuppanósat. Érezem ahogy megremegett alattam.  

-Naaa... csak ennyit kapok? - 'szomorkodott'. Alsó ajkamba haraptam, majd egy lágy puszi adtam szája sarkába. Majd még egyet, aztán egyre többet, egyre beljebb. 

 Mikor megunta a játszadozást kezébe vette az irányást és közelebb húzott magához. Ajkai elnyíltak, ahogy az enyémek is, és heves csókolzásba kezdtünk. Karjaimat összekulcsoltam nyakán és teljes testemmel felé fordultam. A szívem vadul dübörgöt helyén, mintha ki akart volna törni. A gyomromat csiklandozták a pillangók szárnyai. Minél csak többet akart, ahogy én is, de ez úgy nem működik ha nincsen levegőnk...

23. 'Úgy érzem...'

2011. ápr. 22. 0:12 - írta zsanciiii

Ezcsakilyen... 'IMback.' rövid rész...

ha lenne legalább egyvisszajelzésem folytatnám. :)

 

-Úgy érzem.. szeretlek. - motyogott vörös fejjel. Pulzusom az egekbe szökött, s a szívem vadul kalimpált.

 

*Justin sz.*

 

 A tenyerem izzadt, az ereimben a vér úgy száguldozott mintha valami versenyt futna.. Viszont a gyomrom görcsben állt, hiszen mivan ha Ő nem érez még így? Lassan felemeltem a fejemet, és arra számítottam, hogy mondani fog valamit, de ő csak dermedten ült és nézett.

 Úristen! Elkapkodtam.. Tudtam, hogy nem szabadna még elmondanom neki..
Már azon akartam gondolkozni, hogy hogy kérjek bocsánatot vagy valamit csináljak, mikor szorosan átölelte a nyakamat és hevesen megcsókolt.

 Először csak meredten ültem a meglepettségtől, majd kapcsoltam és az ölembe húztam. Ajkaink egy pillanatra sem akartak elszakadni egymástól, de sajnos mindkettőnknek elfogyott a levegője.

 Jen lerakta a fejét a vállamra, és egy pillanatra odahajolt a fülemhez.

-Szeretlek! - zihálta. A nyakam libabőrös lett, viszont a szívemet forróság öntötte el. Szóval Ő is így érez. Elmosolyodtam és jobban megszorítottam. Szemeimet becsuktam és mélyeket szippantottam illatába. Milyen régóta vártam már erre..

-Na mivan gerlepár? - hallottam Usher hangját. Sóhajtottam egyet és kinyitottam a szemeimet. Nem lehet igaz, hogy neki minden jó pillanatot el kell ronatnia..

-Nem mennél el? - kérdeztem 'dühösen'.

-Jaaajjj de mérges valaki. - csapta össze a kezeit vigyorogva.

-Usheeeerrr. - nyavajgott Jen. Elmosolyodtam hangja hallatán.

-Jólvanna... - mondta durcásan és elment.

-Ez most megsértődött? - kérdezte Jenny.

-Dehogyis.. Fél óra múlva majd jön megint húzni az agyunkat. - válaszoltam.

-Hallottam ám! - szólt vissza Usher.

-Ez még mindig itt van?  - méltatlankodtam. Jenny felnevetett és adott egy puszit a nyakamra.

-Megyek megleckéztetem. - kuncogott. Azzal kimászott az ölemből és elment mentorom után.

 Éppen hogy elment, már oda is ült Marie.

-Na elmondtad neki? - támadott le egyből. Gondoltam kicsit megviccelem.

-El. - mondtam szomorkásan.

-Ajajj... - húzta el a száját. - Mit mondott?

-Hát.. Azt, hogy Ő még nem érez így, meg hogy ez így túl korai.. És szerintem megijesztettem. 

-Miből gondolod?

-Azt mondta, hogy tartsunk szünetet. - 'csüggedten' lehajtottam a fejemet. De legbelül már visítoztam a röhögéstől.

-Ez azz én hibám. Nem kellett volna rábeszéljelek. - sóhajtott.- De nekem teljesen úgy tűnt, hogy Ő is úgy érez ahogy te. - Nem bírtam tovább és nevetni kezdtem. Értetlen fejet vágott.

-Azt mondta, hogy szeret! - kuncogtam.

-Te kis!- szűkítette össze a szemeit. Elvigyorodtam. Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor meghallottam Szerelmem hangját.

-JUSTÍÍÍÍN SEGÍÍCS!!! - visított Jen kétségbeesetten.

22. 'Vinnyogó sz*rzsák'

2011. febr. 6. 22:29 - írta zsanciiii

Szomorúan fújtam egyet és lehajtottam a fejemet. Justin ezt észrevette és beszélni kezdett.

-Bocsi ha rosszat mondtam. Csak még sosem láttam, és még csak nem is beszéltél róla.

-Tudod. Én sosem ismertem az anyukámat. Apa azt mondta, hogy elhagyott minket. Mésfél éves voltam mikor egy este, csengettek. Apa kiment és a húgom ott volt a földön valami kosárban, egy üzenettel. Miszerint Jess, apu lánya és hogy azért hagyta ott az anyukám mert Ő sosem akart gyereket. Legalábbis apa ezt mondta.-

Bevallom, kicsit rossz volt, hogy nem ismerhetem a saját anyámat. És ez néha elszomorított. De aztán belegondoltam abba hogy hideg szívvel otthagyott minket.

-Sajnálom. - mondta sokkolva Justin. Elmosolyodtam, mert megláttam a 'barlangunkat'.

Irányt változtattam és elkezdtem húzni be a barlangba. A hold pont besütött, és tidztán lehetett bent látni mindent.

-Kedvenc helyem. - vigyorgott.

-Miért?

-Emlékek.- kacssintott.

Eszembe jutott a tegnap előtti este. Alsó ajkamba haraptam, leraktam a gitárokat és szembe fordultam vele. Megfogta mind a két kezemet és mosolyogva figyelte arcomat. Már-már zavarbaejtő volt. Lassan közeltett ajkaival és óvatosan megcsókolt. Amit elég hevesen viszonoztam. Hiányzott már.. Kezeimet összekulcsoltam nyakán, Ő az egyik kezével a hátamat simogatta, a másik a derekamon volt. Rázott tőle a hideg, de élveztem. Elég sokáig tarthatott csókunk, mert már nem kaptam levegőt.

-Lehet egy kérdésem? - zihált. Bólintottam. Kicsit habozott aztán belekezdett. - Lennél a barátnőm? - kérdezte és elpirult. Nem válaszoltam csak nyakába ugrottam és szenvedélysen megcsókoltam. Lábaimat összekulcsoltam derekán. - Ezt igennek vettem. - vigyorgott.

-Az jó mert annak szántam. - mosolyogtam.

-Imádom mikor mosolyogsz.- mondta és olyan édesen nézett, hogy majd' elolvadtam.  Éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Alsó ajkába harapott, és tovább bámult. Még vörösebb lettem ezért arcomat nyakába temettem és mélyeket szippantottam káprázatos illatából. Ez valahogy mindig lenyugtatott. Felkuncogott és egy puszit nyomott fejem búbjára. - Lassan mennünk kéne. - sóhajtott.

-Miért mennyi az idő? - húztam össze a szemöldökömet, és hátrébb húzódtam, hogy felnézhessek rá.

-Éjfél lesz 10 perc múlva.

-Ajajj.. akkor gyorsan kell mennünk. - nevettem. Értetlen képet vágtam. - Apa azt mondta 12-re érjek haza. - forgattam a szemeimet.. Eddig nem szabta meg sosem , hogy merre mehetek vagy hogy mennyi időre.. Nem értem mire jó ez a hirtelen 'szigor'.

-Ez esetben - megfogta az egyik gitárt, és a kezmbe adta, a másikat felvette, végül összekulcsolta kezeinket. - Induljunk mert nem akarom, hogy az apukád haragudjon rám. - vigyorgott. Elindultunk a gyönyörű hold sütötte ( nem hiszem hogy van ilyen szó...xD)  parton.

-Amúgy ti mit csináltatok apával, hogy ilyen jóban vagytok? - kérdeztem miközben sétáltunk a kocsi felé.

-Ja.. Tudod reggel hamarabb felkeltem mint te, és lemenetem. Apukád kicsit megijjedt, és elmeséltem neki, hogy miért vagyok ott. Ő meg elmesélte mikor Ő hagta el a kulcsát Torontóban. - röhögött. Felkuncogtam és megráztam a fejemet. Az én idióta apukám.

Hamar hazaértem. Sajnos túl hamar.

-Holnap találkozunk. - vigyorgott Justin. Értetlen fejet vágtam. - Holnap este indul a gép L.A.-be tudod. - mondta és meglegyezte előttem a kezét.

- Basszus! - mondtam és a fejemre csaptam. - Teljesen elfelejtettem. Mikor megy a gép?

-Negyed 9. - Ajjj... nemár.. semmi kedvem most elmenni. Ráadásul 1 hétre. Hagyjak itt megint MINDENT! De én nem akarom itt hagyni a barátnőmet.

-Vajon Scooterék megengednék, hogy jöjjön Marie? - kérdeztem csillogó szemekkel.

-Hát ha ilyen aranyosan fogod kérdezni biztos, hogy megengedik. - mondta és az alsó ajkába harapott. Nyakába ugrottam és szorosan átöleltem a nyakát. Ő felkapott és megpörgetett. Nyomtam egy puszit a fejére.

-Khm.. - jött egy hang a hátam mögül. Összerezzentem. Ahogyan Justin is. Majdnem leejtett, de végül csak óvatosan lerakott. - Azt hiszem ideje bejönnöd. - mondta Apa szigorúan. Istenem... nem látja, hogy itt állok az ajtóban? -.-

-Egy perc. - mondtam arra célozva, hogy akár be is mehetne addig a házba...  Vette az adást és bement, miközben rámosolygott Justinra és mondott neki egy 'Jóccakátot' és 'egy vigyázz a lányomrát'..( a honapra gondolt.) Miután végre valahára visszament megbeszéltük Justinnal, hogy holnap hogy lesz a menet, és kaptam egy jóéjszakát 'puszit'.

 

Marievel megbeszéltem, hogy lenne-e kedve jönni. Persze igent mondott, már csak Scootertől függ minden. Majd holnap reggel felhívom.. Remélem megengedi. Még elpakoltam egy két dolgot a bőröndömbe, a kisebb dolgokat meg majd reggel.

 

***

Úristen! 5 percem van még elrakni ami kell! Marie is rám vár a gép meg 30 perc múlva megy. Bedobáltam még egy rakás ruhát, notebookot a tartójába, telfon töltőt, fehérneműt, fülest, sminkeket, hajvasalót. Idegesen tépkedtem a bőrönd cipzárját. De az alig akart rámenni. Aztán eszembe jutott, hogy mégcsak fel sem öltöztem, ezért kikaptam belőle, egy fekete rövid gatyát, és egy fehér-kék kockás inget, egy kék converset meg egy fekete fullcape-t mert már a hajamra sem volt időm. Ezek után már könnyben rá tudtam húzni a cipzáromat arra a hülye bőröndre. Lerohantam a lépcsőn a kocsiig. Apa, Jess, és Marie már bent ültek.

-Indulhatunk? - vigyorgott Apa. Bólintottam, mire Ő gázt adott és 10 perc alatt a reptérre értünk.

-Hiányozni fogsz. - suttogta Jessy a fülembe.

-Teis. - mondtam és visszaöleltem. - De csak egy hét. - mosolyogtam. Morgott egy ' Az is sok.'-at és alréb ment helyet adva Apunak.

-Aztán vigyázz magadra. - mondta lágy hangon.

-Fogok. - vigyorogtam. Őt is megöleltem és már mentünk is a gépre. Magánrepülő volt.. Full extrás cuccok mindenhol. Én és Marie tátott szájjal bámultunk az 'ajtóban'.

-Na mivan nem tetszik? - kérdezte Justin gúnyosan. Kinyújtottam rá a nyelvem és leültem Marie mellé. Csak azért sem fogok mellette ülni. Leghátul ültünk az egyik sarokban.

Nagyban röhögtünk mikor bemondták az hangosbemondón, hogy kapcsoljuk be az öveinket mert felszállunk. Felsóhajtottam és azt tettem amit mondtak. Még nem repültem és egy picit ideges voltam..

-Nem lesz baj. - mosolygott Marie biztatóan. Összeszorítottam a számat és bólintottam.

Éreztem ahogyan elindultunk, majd lassan emelkedni kezdtünk. Kibámultam az ablakon, és néztem az egyre kisebb repülőteret. Miután már nem láttam semmit sem a felhők miatt visszafordultam és örömmel hallgattam, hogy kikapcsolhatjuk az öveket.

-Idehozom a notebookom. - mondtam Marienek és elindultam a kistáskámhoz, mert azt valahova előre pakoltam le. Kiszedtem az egyik tartóból a gépemet, és megfordultam volna, mikor Justin hátulról átölelt.

-Hmm.. szia Juss. - vigyorogtam.

-Ajj... a francba. ennyire kiszámítható lennék? - morogta a nyakamba.

-Eléggé. - kuncogtam. - De nem hiszem, hogy ezt itt kéne. - suttogtam, mert eszembe jutott, hogy itt mindenki minket néz...

-Tudom. De nem bírom ki. - mondta és egy puszit adott a nyakamra. Kirázott a hideg, és egész testemben végig járt a borzongás. De észnél kellet, hogy legyek.

-Justin. - hangomból lehetett hallani, hogy én sem akarom otthagyni. Erőtlenül eltoltam és mentem vissza barátnőmhöz.

-Ez meg mi volt? - suttogott leesett állal. Remek Ő is látta? Megrántottam a vállamat és ölembe vettem a kütyüt.

-Twitter, film vagy valami más? - mosolyogtam.

-Twitter és film. Ilyen sorrendben. - nevetett.

Bejelentkeztünk Marie profiljába és a kezdőlapon ott volt Jasmine V. egyik tweetje. Ahogy megláttam a nevét kicsúszott a számon, hogy:

-Vinnyogó szarzsák! - mondtam. Talán kicsit hangosabban mint kellett volna mert Usher, Scooter és Justin is ránk kapták a fejüket. Marie hangosan röhögni kezdett, de úgy, hogy nekem is nevetnem kellett. Mary már a földön fetrengett, mikor odajött Biebs.

-Élsz még? - nevetett mikor meglátta Maryt. Én nagy nehezen abbahagytam. Ki egyenesedtem és próbáltam nem nevetni. - Úgy tűnik ez görcsöt kapott. - mutatott a földre. - De mitől is? - húzta fel a szemöldökét. Intettem egyet ezzel jelezve, hogy nem fontos. -Na most komolyan. Ki is az a vinnyogó szarzsák? - utánozta a hangom.

-Nem érdekes. - vigyorogtam. És próbáltam felültetni Mary-t aki már végre megnyugodott. -Egyben vagy? - kérdeztem tőle .. Bólintott, bár vállai még mindig remegtek. - Hozok inni. - kuncogtam.

Oda menetem az egyik Stewardeshez ( asszem így írják..:O), és kértem tőle 2 üveg vizet.Mikor visszamentem Justin és Marie beszélgettek. Biebs feje tiszta vörös volt. Odanyújtottam az egyik üveget barátnőmnek.

-Én megyek egy kicsit megnézem a többieket. - vigyorgott Marie Juss-ra. Miután elment kérdően  néztem az engem vizslató Jussra.

-Mivan? - kérdezte és az ajkába harapott.

-Mivolt ez? - és Marie irányába böktem a fejemmel. Megrántotta a vállát. - Hát jó. - sóhajtottam és elindultam Scooterhez.

-Jaaj várj már. - kapott a csuklóm után, és lehúzott az ölébe. - Csak beszélgettünk.

-És azért volt rákvörös a fejed?

-Féltékeny vagy? - szegezte nekem a kérdést. Hitetlenkedve néztem rá.

-Pont a legjobb barátnőmre leszek féltékeny.  - mondtam flegmán és kiszálltam az öléből. Még próbálta elkapni a a kezemet, de gyorsan előre mentem. És leültem Scooterhez, aki éppen beszélgetett a vele szemben ülő Usherrel.

-Na mi van kislány miért durcázol? - kérdezte Usher kuncogva. Szúrós pillantást vetettem rá.

-Hogy lesz a menet Los Angelesben? - fordultam Scoohoz.

-Első nap csak pihenünk, második nap koncert aztán interjú. Harmadik- negyedik nap egy-egy interjú. Pénteken koncert meg két interjú aztán meg két szabadnap. - Vigyorgott a 'szabadnap' szónál. Felsóhajtottam. Újabb forgalmas hét..

-Köszi. - mosolyogtam és elindultam Pattiehez aki egyedül ült. Nem akartam vissza menni Justinhoz aki megjegyzem már megint a barátnőmmel foglalkozott. Bár most idegesen magyarázott valamit...

-Valami baj van? - kérdezte Pat amint meglátott. Elé ültem. Megingattam a fejemet. - Na látom, hogy valami nincsen jól. - Nagyot sóhajtottam és hátraböktem a fejemmel. Szemével végignézett majd gondolom meglátta a bajom okát.. - Óh kicsim.. Ezért ne aggódj - mosolygott. Még mindig ugyan olyan arckifejezéssel ültem. - Justin teljesen beléd van esve. - itt lefagytam és csak ez járt az agyamban 'beléd van esve, beléd van esve, beléd van esve...'

-Miből gondolod?

-Amióta hazajöttem csak rólad áradozik. Hogy milyen szép vagy, -elpirultam. - hogy milyen aranyos vagy amikor elpirulsz, hogy imádja a hangodat, hogy imádja amikor nevetsz. Ha mentek valahová már egy fél órával előtte ott ül a nappaliban és arra vár, hogy mikor indulhat el hozzád. - szívemet elöntötte a melegség.Oda kell hozzá mennem.

Odasiettem Juss elé. Mary éppen előttem állt fel és ment el.

-Sajnálom. - suttogtam Biebsnek.

-Te sajnálod? Ne! Én voltam hülye.. Bocsi. - mondta és lesütötte tekintetét. Leültem mellé és szorosan átöleltem. - Mondanom kell valamit. - Elhúzódtam és mozdulatlanul vártam, hogy beszélni kezdjen. Idegesen szorongatta kezeit, és küszködött valami ellen.. - Én... én nem tudom, hogy hogy mondjam.. - motyogott és elpirult.

-Mondjuk gyorsan mert meghülyülök. - kicsit megfeszültem.. nem tudom miért húzza az agyamat. Megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett.

- Én.. én...

 

21. 'Szörnyű barát vagyok.'

2011. jan. 24. 19:26 - írta zsanciiii

A táncteremben már mindenki ránk várt. Hatalmas volt az egész szinte minden falon tükrök voltak, és mind a négy sarkában hangszórók.

-Sziasztok. - köszöntöttek minket.

-Hali. - mosolyogtam. Kicsit feszengtem mert nem ismertem senkit. Justin hamar észrevette, hogy valami nincs rendben.

-Mi a baj?- suttogta.

-Csak nem tudom, hogy ki kicsoda. - kuncogtam. Látványosan a fejére csapott.

-Emberek Ő itt Jennifer. - vigyorgott. - Jen Ők itt Ryan, Chaz, Mike, Adam és Tom. - mutogatott sorban a fiúkra.

-Hellóóó. -köszöntek egyszerre, majd mindannyian végigmértek.

-Tudom hogy szép meg minden de azért ne ennyire feltűnően. - morgott Justin. Elpirultam és mögé álltam.  Mindannyian felnevettek, Justin hátrahajolt és egy puszit nyomott arcomra.

-Most már elkezdhetnénk táncolni is. - mondta Adam. Ő tűnt a 'legszigorúbbnak'... Bólintottunk, mire Ő berakott egy ismerős számot. Kb. a második ütemnél rájöttem, hogy mi az. ( http://www.youtube.com/watch?v=OnPJmDc0b_M&ob=av3el <3)

-Oh yeaah!- mondta egyszerre a csapat.

Elmosolyodtam és énekeltem, miközben Dougie-zni kezdtünk. ( Tááácfajta, az egész videóban azt nyomatják. xD)

-They be like smooth(what?)
Can u teach me how to dougie?
You know why?
Cause all the girls love it(aye)
All I need is a beat that's super bumpin
And for you, you, and you to back it up and dump it! - tovább nem ment a szöveg.. Ezért csak táncoltam A fiúk trükköztek nekem csak az 'alap' járja.. (XD)

Biztos voltam benne, hogy ez csak valami bemelegítés volt. És igazam  is lett. Először Adam megmutatta az egész táncot. Leesett állal bámultam rá. EZT ÉN SOHA NEM FOGOM TUDNI MEGCSINÁLNI! ( http://www.youtube.com/watch?v=nWc2AHZs2M4) Vigyorogva nézett rám, én meg küldtem felé egy 'Mennyéé a francba pillantást'..

-Na mivan feladod?- gúnyolódott.

-Soha. - nyújtottam rá ki a nyelvem. Felnevettek, és Adam elkezdte mutogatni a táncot. 3 óra alatt megvoltak a lépések, de még nem volt az egész valami szép, és még vagy 1 órán át csiszolgattunk rajta. - Basszus. -sóhajtottam és lerogytam a földre.

-Csak nem elfáradtál? - nevetett Justin, és leült mellém.

-De.- mosolyogtam. - És látom hogy ti is.- mutattam körbe, mert mindenki a földön fetrengett.

-Jah. De ez szinte már minden napos. - sóhajtott szomorúan. - És elég jól bírtad. - nézett rám kérdően.

-Tudom. -mosolyogtam halványan. Még mindig az a 'WTF?' arckifejezése volt, ezért magyarázni kezdtem. - Tudod régen táncoltam, meg eljártunk a barátnőm... - folytattam volna de közbevágott.

-Na állj. Ez így nem jó. Nem tudok rólad semmit. - mérgelődött. Felkuncogtam.

-Akkor holnap, azaz hogy ma majd tarunk egy 'ismerkedős' napot. - mutattam a nyuszi fület.

-Rendben. - vigyorgott.

-Úgy gondoljuk hogy ennyi elég lesz mára. Mert már mindenki fáradt. - jött oda Adam.

-Oké. - sóhajtottam. - Már csak erő kéne hogy felálljak és hazamenjek. - A fiúk felnevettek.

-Na gyere királylány. - mosolygott Justin, majd felkapott és az ajtó felé kezdett menni.- Sziasztok. - köszönt vissza majd én is.

-Na jó most már azért le tehetsz ennyire azért nem vagyok gyenge. - nevettem, de Justin csak ment tovább, talán egy kicsit gyorsabban.Lemondóan felsóhajtottam és vártam, hogy kiérjünk. A kocsija előtt kb. két lépéssel lerakott és vigyorogva nézte ahogy visszanyerem az egyensúlyomat.

-És ezért mit kapok? - kérdezte édesen.Közelebb jött és átölelte a csípőmet. Arcával lassan közelített felém, majd lágyan megcsókolt, amit én elég hamar viszonoztam.

-Menjünk. - suttogtam ajkaiba. Bólintott majd beültetett és meg sem álltunk a házunkig. -Köszönöm. - mosolyogtam rá, egy búcsúcsókot nyomtam ajkaira, majdfelmentem szobámba. Befeküdtem az ágyamba és el is aludtam.

Telefoncsörgésre keltem.

-Haló? - vettem fel kómás hangon.

-Szia Jenny Justin vagyok. - suttogott. Ahogy meghallottam hangját egyből kipattantak szemeim. - Bocsi hogy felkeltettelek, de nem tudnál lejönni?

-Hova le? - értetlenkedtem.

-A házatok elé. - jött a válasz.

-Egy perc. - mondtam és kinyomtam. Mit akar Ő ilyenkor? hiszen már negyed 5 van... Halkan lementem és ajtót nyitottam.

-Hali. -suttogott.

-Szia - mosolyogtam - miért vagy itt? - húztam fel a szemöldököm.

-Háát.. kizártam magam otthonról anya meg elutazott, így nem tudok bemenni... - megvakarta tarkóját, miközben a földet fixírozta.-Szóval azt akartam kérdezni hogy.. - közbevágtam.

-Igen itt aludhatsz, csak gyere már mert bealszok. - nevettem fel. Ő hangosan felsóhajtott, és bejött.

-Köszi. - mosolygott hálásan. Bólintottam és elindultam a szobám felé, Ő meg szorosan követett.

Gyorsan megcsináltam neki a helyét a szobámban és lefeküdtünk ALUDNI. (xD)

 

Reggel hangos nevetésre keltem. Átfordultam a másik oldalamra, és próbáltam visszaaludni. De akkor eszembe jutott a tegnap este. Egyből felültem, és a földre néztem ahol Justin aludt. Már nem volt ott. Felálltam és bejártam szobám de csak hűlt helyét találtam. Ekkor újabb nevetés szűrődött fel a nappaliból. Lekecmeregtem és megláttam apát Justinnal dűlöngélni. Eggyütt nevettek...

-Jó reggelt.- köszöntek egyszerre amint megláttak..

-Öööh heló. Hát ti? - értetlenkedve mutattam rájuk. Mikor barátkoztak Ők ennyirre össz.. Fura...

-Mi van velünk? - kérdezte apu.

-áh semmi. - intettem és elindultam a konyhába. Kivettem egy joghurtot meg egy kanalat, leültem melléjük és bekapcsoltam a TV-t. És ki ment benne? Hát persze hogy Justin..  Felkuncogtam és tovább nyomtam. Végül valami unalmas pletyka adónál maradtam..

-Gyerekek én megyek, -mosolygott apu és felállt. - vár a munka. - folytatta kicsit szomorúbban.

-Jó.- sóhajtottam. Adtam neki egy puszit, és ment is. Komolyan egyszer bemosok egyet annak aki ennyire ugráltatja...

Justin közelebb kúszott hozzám a kanapén, fél karral átölelt és egy puszit nyomott fülemhez.

-Jó reggelt. - suttogta. Egész nyakam libabőrös lett.

-Jó reggelt. - mosolyogtam és felé fordítottam fejemet. Engem nézett azzal a két gyönyörű szemével..   Lecsukta őket és közelíteni kezdett felém. A kezemben még mindig ott volt a joghurtos fólia... Gondoltam megviccelem. Már ajkaink majdnem összeértek mikor a szám elé tartottam.

-Mi a? - kinyitotta szemeit, a fólia hozzáragadt a szájához. Felnevettem, aztán leesett neki mit csináltam. Levette a fóliát a szájáról és elkezdett vele közelíteni. - Szóval szerinted ez vicces? - kérdezte sunyin. Ajajj.. Meneküljünk! Felpattantam és rohanni kezdtem ki a kertbe.. -Előlem nem menekülsz. - jött a hang mögülem. Mégjobban rákapcsoltam és megálltam a medence egyik oldalán. Ő szemben volt a túloldalon. A szája még mindig tiszta joghurt volt.. -Na most mi lesz? - kérdezte mintha tényleg nem tudná, hogy mit kéne csinálnia. Hirtelen megindult felém, és meg a másik irányba, így újra egymással szembe kerültünk. Felkacagtam, és figyeltem egyre 'idegesebb' arcát. - Gyere csak ide! - fenyegetett.

-Soha nem fogsz elkapni.- gúnyolódtam.

-Azt hiszed?- húzta fel a szemöldökét.

-Azt. -vigyorogtam.

-Na majd meglátjuk.- azzal újra elindult felém, én meg a kert másik végébe, így rohangáltunk körbe-körbe.

-Áuuuuu... - visított Justin. Hátrafordultam és láttam, hogy a földön ül és a lábát szorongatja..

-Jól  vagy? - rohantam oda hozzá. Letérdeletem és megnéztem a lábát de semmit nem láttam rajta.

-Na végre. - gonoszan felnevetett. Megfogta a derekamat magára rántott és kaptam tőle egy joghurtos szájrapuszit.

-Héééj ez nem volt fair. - felültem és nevettem.

-Nembaj. - vigyorgott. Olyan édes.. awwhh. Segítettem neki felállni. Közelebb jött annyirra hogy szinte minden végtagunk összeért. Kezeit derekamra simította, én pdig a farzsebébe nyomtam kezeimet. Elmosolyodott és ajakait enyémekre nyomta. Nem csókoltam vissza. a kis izé tudja kivel játszadozzon. (xD) - Naaaa- nyavajgott. Elmosolyodtam és egy puszitnyomtam ajkaira, amiből egy elég hosszú csók lett. Még folytatttuk volna, mikor Daisy ( a kutyám) ugatni kezdett mögöttem.

-Basszuss de megijjedtem. - kaptam szívemhez kezemet. Justin felkuncogott. -Szijaa te drága. - öleltem meg kutyámat. Felvakkantott és próbálta megnyalni az arcomat de időben elkaptam fejemet. -Á-á- nevettem. Hirtelen felpattantam és rohanni kezdtem mint egy őrült, persze Daisy jött utánnam. Megfordultam, mire kutyám megtorpant és figyelte hogy merre megyek. Gondoltam szivatom egy picit Őt is ezért egyenesen felé mentem. Ő nem moccant, így átugrottam fölötte és futottam tovább. Akkor néztem nagyot mikor Dézi előttem fékezett le. Majdnem ráestem, de arrébb ugrott így a földön kötöttem ki. - Na nézd. De kedves vagy. - kuncogtam. Justin hangosan nevetni kezdett a nagy medence mellől. Felé kaptam a fejem, a medence szélén ült és engem nézett. - Lökd bele a vízbe. - mondtam halkan kutyámnak hogy csak Ő hallja. Nem hittem hogy meg fogja érteni de még is. Odarohant és nekirontott Justinnak. Hatalmas csattanással a vízbe zuhant. Én röhögőgörcsöt kaptam.

-Na de hééé. - röhögött Justin is. Kimászott és megrázta magát, így Dézi is csupa víz  lett. Már csak azért imádkoztam, hogy engem ne dobjon be a vízbe...

Szerencsére megúsztam egy öleléssel így nem lettem olyan vizes.

-Na gyere te drága, sárítkózz meg. - kuncogtam és elindultam Justinnal a szobámba. Kimentem és hoztam neki törölkzőket. Mikor benyitottam megláttam egy szál boxerben. Ott állt az ágyam előtt. Szívdöglesztő látvány volt. Legszivesebben letepertem volna.. (XD)  Ijjedten kapta felém a fejét majd mikor meglátott egy hatalmas rosszfiús vigyort varázsolt pofijára. Kicsit elpirultam - Bocsi. -suttogtam és ledobtam a törölközőjét a földre. Kimentem és vártam.

-Gyere már vissza. - nyavajgott.

-Felöltöztél már?

-Aha. - jött a válasz. Visszamentem és tényleg fel volt öltözve. Helyes! kuncogtam.

-Van kedved ma találkozni anyukámmal? - kicsit úgy tűnt mintha félne a válaszomtól.

-Persze. - mosolyogtam.

-Akkor öltözz 20 perc múlva leszáll a gépe.-vigyorgott. Felsóhajtottam és valami ruha után kezdtem el kutakodni. Teljesen tanácstalan voltam, aztán megláttam az egyik kedvenc ruhámat. Eldöntöttem hogy azt veszem fel egy fekete saruval.

Hajamat kifésültem, de nem vasaltam ki mert apróbb hullámok voltak benne. Kifejezetten tetszett.;)  Sminkelni most nem volt kedvem ezért 'késznek' nyílvánítottam magamat.

-Gyönyörű vagy. - ölelt meg Justin. Elpirultam. -És aranyos. - kuncogott. Kaptam egy puszit és indultunk a repülőtér felé, mivel Pattie kb. most szállhatott le a gépről.

Sietősen odamentünk majd megpillantottam Pattiet, a váróban toporzékolni. Biztos nagyon várt már minket...:) Justin leparkolt, és gyorsan bementünk Pattiehez. Mikor meglátott minket elmosolyodott, Justint megölelte, majd rámnézett.

-Anyu Ő itt Jennifer. - mutogatott Juss. - Jenny Ő itt Anya.

-Csókolom. - mosolyogtam miközben kezet ráztunk. - Jennifer Braun.

-Pattie Malette, de légyszives tegezz. -mosolygott Ő is.

 Bólintottam majd elindultunk Justinék házába. Út közben sokat beszéltünk Pattivel, nagyon szimpatikus volt. Miután megérkeztünk Justin körbevezetett a házukban... Valami mesés volt. Viszont nem akartam sokáig maradni mert biztos voltam benne. hogy Pattie beszélne már a fiával...

-

Ne menj még. - kérlelt az ajtóban azokkal a hatalmas boci szemeivel.

-De megyek! - mondtam határozottan. - Régen találkoztatok már anyukáddal, nem akarok zavarni. - mosolyogtam.

-Zavarni?! - háborodott fel. - Hogy gondolhatsz ilyet?

-Jajj Justin. - olyan bolond ez a gyerek... Aztán eszembe jutott, hogy miért is állunk még mindig az ajtóban.. - Mindegy megyek haza. Szia. - nyomtam egy gyors puszit a szájára és már indultam is volna de visszahúzott.

-Komolyan azt hiszed, hogy elengedlek ennyivel? - húzta fel a szemöldökét bár egy csibészes mosoly ott bujkált arcán.

-Nagyon reméltem hogy nem. - kuncogtam. Kezeivel közelhúzta arcomat és lágyan megcsókolt. Térdeim remegtek és elkapott egy furcsa érzés. Gyomrom görcsben volt. A levegőm se ki, se be nem ment. Csak örültem, hogy ott van velem..

-Biztos hogy nem maradsz? - kérdezte szomorúan mikor elszakadtak egymástól ajkaink. Bizonytalanul bólintottam.  Tényleg nem akarom őket zavarni.. bár olyan jó lenne vele lenni. Érezni hogy ott van velem. NEM! Most azonnal tűnjél haza! ~szólalt meg az okosabbik énem. Felsóhajtott. - De legalább az ismerkedős este még áll? - kuncogott.

-Persze. - mosolyogtam.

-Remek.  - vigyorgott és összecsapta két tenyerét. Akkor érted megyek este 7 körül ha jó. - Bólintottam.

-De mostmár tényleg megyek. - Megint elővettte azt a szomorú tekintetét aminek nem lehet ellenálni. De nekem muszály lesz. Lassan hátrálni kezdtem, mire durcásan összfonta karját mellein és közelíteni kezdett felém. -Na neeeem nem játszunk ilyet. Szia  Justin!- nevettem. Megfordultam és gyorsan kezdtem el lépkedni.

-Ajjj ne menjél már. -nyavajgott a mögülem. Karjaival átölelt hátulról.

-Most komolyan Justin. - fordultam meg karjai közt, és mélyen a szemeibe néztem. - Kb. 3-4 órára fogunk elválni. Ennyit csak kibírsz nem? - talán kicsit durvábban mondtam mint ahogy szerettem volna.

-Jólvanna. - mondta mogorván és be'vágtatott' a házba. Na basszuuss.. ezt jól megcsináltam.  Bár szerintem Justin egy kicsit túlreagálja... A szívem azt mondta hogy menjek utánna, de az eszem azt hogy menjek haza. Végül az eszemre hallgattam és elindultam hazafelé. Biztos voltam benne, hogy jönni fog este. Amíg sétáltam megcsörrent a telefonom. Marie volt az.

-Szia. - köszöntem vidáman. Csak most jöttem rá mennyire hiányzik.. 

-Hali csajszi. Nincs kedved találkozni? - most miért kérdez ilyet? Már hogyne lenne kedvem.. 

-Persze hogy van. - mosolyogtam. - De valami baj van? - aggódtam. Nem olyan volt amilyen máskor szokott. Sokkal szomorúbb volt a hangja.. Nem válaszolt csak sóhajtott egy fájdalmasat. - Tudod mit? 10 perc múlva találkozzunk a tengerparton. A szokásos helyen. - mondtam és kinyomtam. Megfordultam és a másik irányba kezdtem el menni, a part felé.

 Marie már a homokban ült. Lábait felhúzta, állával pedig a térdén támaszkodott. Odaszaladtam hozzá és szorosan megöleltem.

-Istenem Maire mi a baj? - kérdeztem halkan. Megrázta a fejét és próbált mosolyogni, de átláttam rajta. - Több mint 10 éve vagyunk barátok. Tudom ha valami baj van!

-Csak.. - kereste a szavakat. - Nem tudom. - sóhajtott.

-Csak bökd már ki. - teljesen megijjesztett.

-De ne haragudj rám. - felnézett a szemeimbe - tudod az utóbbi időben úgy érzem mintha elfelejtettél volna.. - szomorúan lehajtotta fejét.

 Eljutott az agyamig amit mondott. Szívem összeszorult. Igaza volt. Undorító vagyok. Amióta elmentem még csak fel sem hívtam. Hogy lehetek ekkora tapló? Milyen barát az ilyen? És még Ő mondja hogy ne haragudjak rá.

-Sajnálom én csak.. én csak.. -  erre nincs mentség. -Szörnyű barát vagyok. - miközben ezt mondtam végig küszködtem szúró könnyeimmel.

-Nem! Ne mondj ilyet! Igenis jó barát vagy. Sőt a legjobb a világon És megértem hogy miért nem hívtál fel. Sok dolgod volt.. Na meg Justin. - mosolygott.

-Ez nem igaz. Pocsék barát vagyok. Sajnálom. - mondtam és kicsordultak első könnycseppjeim.

-Ne sírj már. - mondta nyugodt hangon, majd megölelt. Tudom, hogy őt az ilyenekkel lehet a legjobban megbántani. Hogy lehetek ilyen idióta.  - Szeretlek. -suttogott.

-Én is. - hüppögtem, és majd' kiszorítottam belőle a szuszt. Ezt jóvá kell tennem. Ha még lehetséges. - Tényleg sajnálom.

- Tudod mit? Felejtsük el. Tiszta lap. - mondta kedvesen. Bólintottam egy halványat. Letöröltem könnyeimet.

 Kitárgyaltunk mindent Marievel. Hogy mi történt velünk az elmúlt héten.. Meg persze kérdezgetett Justinról is. Az ilyen témáknál mindig elpirultam. Ezek után felhoztam Ryant mire ő lett paradicsom vörös..

-Naaa de most komolyan eggyütt vagytok? - kérdeztem nevetve.. Mert akár egy rák is megirigyelte volna a színét..

-Igeen. - mondta boldogan.

-Végre. - vigyorogtam. -Mióta? - kíváncsiskodtam.

- Hétfő este. - mosolygott.

-Gratulálok. -

 Épp Justinra gondoltam mikor kaptam 1 sms-t. --> Justin

'Ma este lesz egy interjú, fél 7 kor. Negyed hétre ott vagyok a házatok előtt.' 

'Kb. meddig tart?' - írtam vissza.  1 pillanat múlva jött is a válasz.

'Max 1 óra.' 

 Felsóhajtottam és az órámra pillantottam. 16:45.

-Justin? - kérdezte barátnőm.

-Igen. És mennem kéne mert mindjárt interjú. - húztam a szám.

-Értem. - mondta kicsit elkenődve. Felcsillantak szemeim.

-Nem lenne kedved elkísérni? - mosolyogtam.

-Hát nem tudom.. Én nem akarom hogy állandóan kamerák vegyenek körbe... Ugye megérted?

-Persze. - kicsit letörtem. - És ha csak a színfalak mögött maradsz? - kérdeztem, minden remény nélkül.

-Örömmel. - kuncogott. Még küldtem Justinnak egy sms-t, hogy jön Mary is és vissza mentünk a házunkhoz. Mary megcsinálta a hajamat, kisminkelt és felöltöztetett. ( a cipő helyébe képzeljetek egy másikat mondjuk egy fekete converset/suprát)  

 Pont készen lettünk mikor ( merthogy Mary is átöltözött, megcsinálta haját, sminkjét..) dudáltak.  Leszaladtunk, én elköszöntem apától, meg Jess-től. Justin kint állt  és a kocsijának támaszkodott. Mikor meglátott felcsillantak szemei, viszont arckifejezésen nem változtatott. A feje ugyan olyan komor maradt.

-Sziasztok.- köszönt.

-Hali. - vigyorgott Mary.

-Szia. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam arcára. De még mindig úgy állt teljesen megfagyva. Bizots hogy neheztel rám..

***

-Akkor egy utolsó kérdés. - mosolygott a Mallory (a Tv-s nő). Eddig megúsztuk mindenféle cikis kérdés nélkül. - Mostanában elég érdekes képek készültek rólatok - felhúztam a szemöldökömet. - Meg is mutatnánk. - mosolygott hamisan. 

 Az első képen én és Justin voltunk mikor kézenfogva sétáltunk hazafelé a tengerpartról, a másodikon mikor a táncterem előtti parkolóban csókolóztunk, a harmadikon meg éppen álltunk Justinék háza előtt, és engem hátulról ölelt Biebs. Köpni nyelni nem tudtam. Az a legdurvább hogy sosem vettem észre a fotósokat... Óvatosan Justinra pillantottam aki tátott szájjal bámult a képekre.

-Nos, megmagyaráznátok ezeket a képeket? - Kérdezte Mallory. Szemében csillogott kárörvendés. Tudnám mire jó ez neki.-.- Justin megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.

-Nem hinném, hogy bármiféle magyarázattal tartoznánk. - mondta kicsit csípősen.

-Hát ez esetben - mondta és odafordult az egyik kamerához. - Ennyi volt mára a Pletyka rovat. Holnap ugyan itt ugyan ekkor. - mosolygott és vége lett az adásnak.

 Puffogva mentünk vissza a kocsihoz.

-Hogy a francba tudtak minket lefotózni? - idegeskedett Justin.

-Nyugi. Előbb utóbb úgyis kiderült volna. - próbáltam megnyugtatni, de elég nehezen ment mert még én is tiszta ideg voltam...

 Marynek pityegett a telefonja.

-Szia Ryan. - láttam hogy elpirult.

-....

-Ti már ott vagytok? - mosolygott.

-..

-Várj, megkérdezem Őket. - Kezével eltakarta a telefont és felénk fordult. - Van kedvetek lejönni a tengerpartra? Lesz tábortűz meg haverok.- felcsillantak a szemeim és egy hatalmasat bólintottam. - Justin? - Ő is bólintott. - Oké megyünk. Szerintem fél órán belül ott leszünk.

-...

-Megkérem. Én is téged. - alsó ajkába harapott, és kinyomta. -Justin még a gitárodért elmegyünk?

-Persze. - megállt a házuk előtt majd két gitárral tért vissza.

-Minek hoztál kettőt? - húztam fel a szemöldököm.

-Nem azt mondtad hogy tudsz játszani rajta? - kérdezte miközben beindította az autót és mentünk a tengerhez.

-Ja de..

 

**

 

 Mire leértünk a többiek már ott voltak. Ryan, Matt, Will, Lex és Dylan. Meg 4 ismeretlen csaj.

 Később megismertem Őket. Mandy, Tiffany, Alexis és Jordan. Nagyon aranyosak, és jófejek voltak. Az is kiderült hogy mindannyian a fúk barátnői. Így mindenki 'járt' a csapatban.. Kivéve engem meg Justint. Már nem haragszik rám. Legalábbis kedves velem.. Ezért gondolom, hogy nem. A fiúk 'varázsoltak' egy nagyobb tüzet, amit körbe ültünk. Egyik oldalamon Marie a másikon pedig Justin ült. Mind a kettőnk kezében volt egy-egy gitár. Miközben beszélgettünk nagyon halkan pengettem, úgy hogy ne hallja senki, csak én. Hirtelen mindenki elhallgatott,vagy csak nekem tűnt olyan hirtelennek..

-Énekeltek? - kérdezte csillogó szemekkel Tiffany.

-Majd Jenny. - vigyorgott Justin. Szúrós pillantást vetettem rá, mire vigyorogni kezdett. Elkezdtem játszani az első dallamot ami az eszembe jutott.

-Huuuúúúúúúhúúúúuuúúúúúúú. huuuuuúúúúúúuuuuuuúúúúúúú... -

-Barbara Streisand! - vágták rá a srácok. Nevetve húúúúgatni kezdtem, és megint kaptam egy Barbara Streisand-ot. Mikor már vagy 100. -ára lejátszottuk átalakítottam egy picit a dallamot és énekelni kezdtem.

-I gotta feeling that tonight’s gonna be a good night - a többiek is 'dalolni' kezdtek.
That tonight’s gonna be a good night
That tonight’s gonna be a good good night

Tonight’s the night night
Let’s live it up
I got my money
Let’s spend it up
Go out and smash it
Like Oh My God
Jump off that sofa
Let’s get get OFF...

 Gyorsan eltelt az este, a végén már csak én és Justin sétálgattunk a parton. Egyik kezemben gitár volt, a másikat meg Justin fogta.

-Akkor mesélsz magadról? - mosolygott.

-Inkább kérdezz olyan dolgokat amik téged érdekelnek. - kuncogtam. Felsóhajtott.

-Akkor.... kedvenc szín?

-öööö... nincsen kedvencem de ha muszály akkor fekete, lila, fehér.

-Kedvenc eggyüttes? vagy zene? - vigyorgott. Ha most arra számít hogy az ő nevét fogom mondani akkor ki kell ábrándítanom...

-Végképp nincs. Sok mindent meghallgatok.

-Kedvenc kaja?

-Nincs. Igazából nekem nincsenek kedvenceim. - mosolyogtam. Hosszas gondolkodásba kezdett majd megszólalt.

-Mi van az anyukáddal? - tette fel a számomra legjobban fájó kérdést.

 

Csak 1 kommentet írja ha elolvasod... LÉGYSZÍVES! am ezt hallgassátok meg.:) én ezen lógtam egész hétvégén..:) kicsit rap feeling. :D http://www.youtube.com/watch?v=qpf7eyxAkJ0

20. 'Barlang'

2011. jan. 22. 21:02 - írta zsanciiii

 Aztaaaa.. 20 rész.:D dejó^^ :) már csak több olvasó/kommentelő lenne jó...:/ na mind1 nem rinyálok sztem egész jó rész lett..:D Romántíkús.:D nah mind1 csáó..;)

 

 Gyomromban az ezernyi pillangó mind ki akart törni. Hirtelen rányomta ajkait az enyémekre. Lágyan csókolt. Kezeimet összekulcsoltam tarkóján, míg Ő a derekamon. Ajkai elnyíltak és óvatosan átcsúsztatta nyelvét számba. S azok vad táncba kezdtek. Mikor elfogyott a levegőm nagy nehezen elhúzódtam, de nem akartam. Örökre élvezni akartam ezt a pillanatot. Zihálva nyitotta ki szemeit, s mikor meglátott mosolyogni kezdett.

-Mit művelsz te velem? - kérdezte komoly fejjel. Értetlenül néztem rá. Mi rosszat csináltam? Elmosolyodott. Megfogta kezemet és szívéhez helyezte. Megéreztem lüktető pulzusát. Alsó ajkamba haraptam, mivel az én szívem is ezt csinálta...

-Ezt én is kérdezhetném. - vigyorogtam.

 Nem mondott semmit közelebb húzott és egy puszit nyomott ajkamira. Majd szorosan átölelt. Hozzá simultam és beszívtam észveszejtő illatát. Puszit adtam nyakára, mire megremegett. Vigyorogva húztam el a fejemet.

-Hmmm... gyere. - leült, lábait szétrakta engem meg az ölébe húzott. Kicsit megfeszülten ültem ölében. - Lazítsd el magad. - kérlelt. Apró puszikkal lepte be nyakamat. Sóhajtottam és hátra dűltem, karjaiba. - Sokkal jobb.- mormolta fülembe. Ahol hozzám ért libabőrös lettem. Nagyon tud ez a kölyök. Erre a gondolatra kuncogni kezdtem. - Miért nevetsz? - hagyta abba. Megingattam a fejemet. - Mond hát el. - nézett rám boci szemekkel..

-Csak jól csinálod. - suttogtam és fülig elpirultam.

-Háááát... ez esetben.- mondta és megfordított ölében, így arcunk szemben volt. 

 Rosszfiúsan elvigyorodott majd közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt. Kezemet felcsúsztattam tarkójára, és belemarkoltam hajába. Felnyögött, mire én elmosolyodtam és elhúztam a fejemet, csak annyira hogy lássam az arcát. Mosolyogva fürkészte arcomat, ahogyan én is az övét. Barna szeme csillogott a boldogságtól, hibátlan bőrén megcsillant a hold. Elmosolyodtam, kezemet arcához emeltem és apró köröket rajzoltam 'pofijára'. Mosolyogva figyelt tovább, ami már zavarba ejtő volt.

-Miért nézel ennyire? - fakadtam ki.

-Mert gyönyörű vagy.. - szögezte le. Éreztem hogy már megint pirulok, ezért nyakába temettem arcomat, és mélyeket szippantottam illatából. Kuncogni kezdett. - Tudom, hogy elpirultál. - el tudtam képzelni hogy hogy vigyorog...

 Két ujjával állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Ránéztem és tádáám... tényleg ott volt az a tipikus vigyor a képén. Kinyújtottam rá a nyelvem. Készült megcsókolni mikor megszólalt a telefonja. Felsóhajtott.

-Szia Scoo. - morgott.

-......

-Nem! Nem érek rá.

-.....

-De van jobb dolgom is. - nyűgösködött majd rámpillantott és édesen elmosolyodott.

-...

-Nemááááár . - úgy nyavajgott mint egy 6 éves kisfiú. Kuncogni kezdtem, mire Justin hasba bökött. Pont egy csikis pontomat találta el ezért hangosan nevetni kezdtem. A barlang visszhagozta vihogásomat. Majd Justin számra tapasztotta kezét és a telefonra mutatott. Bólintottam de még mindig nevetni akartam. - Igen itt van Ő is. - megint nézni kezdett.

-....

-Nem hinném. Szerintem neki is van JOBB dolga.. - hangsúlyozta ki a 'jobb' szót.

-....

-Megkérdezem. - sóhajtott és befogta a telefont a kezével. -Jenny van kedved velem jönni táncolni? - elővette azokat az ellenálhatatlan boci szemeit.. Awhhh.

-Most? - húztam fel a szemöldökömet. Este 11 óra van. Szomorúan bólintott. -Megyek. - mosolyogtam rá. Kicsit nagyobb kedvvel fordult vissza a telefonjához.

-Jön Ő is. - vigyorgott. Felálltam mert apát felakrtam hívni, hogy ne számítson rám túl hamar. Justin egy kérdő pillantást vetett rám, én meg csak megingattam a fejemet és kimentem a partra, hogy nyugodtabban tudjak telefonálni.

-Szia apa. - köszöntem miközben a nyugodt tengert néztem.

-Szia kicsim, otthon vagy már? 

-Nem, és pont ezért hívlak - kezdtem bele a mondókámba. - Scooter hívott minket táncolni és muszály lesz mennem, szóval csak későn érek haza.

-Most? -csodálkozott.  - hiszen éjszaka van.

-Tudom. De úgy néz ki, hogy hozzá kell majd szoknom. - mosolyodtam el halványan.

-Hát jólvan.. úgy érzem nincs beleszólásom - kuncogott- akkor holnap találkozunk. Jó legyél Szia.

-Oké szia. - mondtam és letettem.

 Megfordultam, és Justint kezdtem el kutatni szemeimmel, meg is találtam éppen jött felém.

-mehetünk? - kérdeztem mosolyogva, miután mellém ért.

-Persze. 

 Összekulcsolta ujjainkat és a holdfényes parton indultunk el hazafelé...

19. 'Kezdjük újra.'

2011. jan. 20. 19:49 - írta zsanciiii

Meghoztam a következőt, remélem elfogjátok olvasni..:) kivételesen tetszik$$ (cseppet sem vagyok egoista.:'D) na csáó.;)

 

 Bő 20 perc után visszamásztunk a kocsiba.

-Mondtam már, hogy bízhatsz bennem? - kérdezte mikor elindultunk. Tudtam, hogy nem csak erre az esetre gondolt. Lehajtottam fejem és kicsit elkenődve fújtam egyet. Nem tudom mit csináljak.. Vágyom arra, hogy velem legyen, hogy megöleljen ÚGY.. De félek, hogy összetör mint Emmet..

-Te ezt sosem fogod megérteni. - morogtam miközben kinéztem az ablakon.

-Lehet.. - látta be. - De miért vagy benne olyan biztos, hogy azt fogom veled tenni amit Emmett? - lefagytam. - Én soha, SOHA nem bántanálak meg. - suttogta fülembe. Testemben végig járt a borzongás. Egyetlen egy szó mászkált a fejembe 'SOHA...'. Mi van ha Ő tényleg más? Ha csak én hiszem azt, hogy minden pasi ugyan olyan? Mi lenne ha... Talán... Ez lesz a jó megoldás..

-Mi lenne ha újrakezdenénk? - mosolyogtam rá halványan. Felcsillant a szeme, és egy édes mosollyal az arcán folytatta.

-Én lennék a legboldogabb ember. - és egy puszit nyomott arcomra, miközben figyelte az utat. Kezemet a puszi helyére raktam ~Kis aranyos - olvadoztam magamban.

***

-Van valami programod mára? - kérdezte egy fél oldalas mosollyal, miután beültünk Feket Range Rover-jébe.

-Nincs. Viszont nagyon fáradt vagyok. - sóhajtottam. A studióban eléggé lefárasztott minket Scoo..

-Én is. - húzta a száját. - Viszont nem lenne kedved este elmenni valahová? - azok a szemek awwh.. nem lehet neki nemet mondani. Képtelenség.

-Menjünk. - mosolyogtam.

-Remek. - lelkendezett. - Mi lenne ha érted mennék 8-ra? Addig még tudsz pihenni. - Milyen figyelmes.. Bólintottam egyet.

-És hova mennénk?

-Partra? Étterembe? Táncolni? - sorolta. - Nekem mindegy, az a lényeg hogy ott leszel...- elpirultam.

-Lássuk csak.. - gondolkoztam hangosan.  - Táncolni nem akarok, mert fáradt vagyok. Étteremben túl nagy lenne a felhajtás. Akkor maradt a part. - vigyorogtam. Úgy is az a kedvenc helyem..

-Rendben, akkor 8-ra itt vagyok. - ITT?! Kinéztem az ablakon, és megláttam a házunkat. Hoppá. De hamar ide értünk.

-Oké. Szia. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam puha arcára.

Mielőtt még bármit is mondhatott volna, kiszálltam és bementem a házunkba. Nem volt otthon senki. Fura.. ilyenkor tesóm általában otthon van.. Felkecmeregtem a szobámba, bevágódtam az ágyamba és elaludtam...

Arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Nagy nehezen kinyitottam szemeimet és felnéztem. Justin ült mellettem, sugárzó arccal.

-Jó reggelt álomszuszék.- mosolygott. Felnyögtem és beletemettem a fejemet a párnámba. Kuncogni kezdett.  Amúgy is mit csinál itt?

-Álmos vagyok. - dörmögtem. Aztán kitisztult a kép. Ma, én + Ő, 8 óra, part. Basszus. Felültem az ágyamban, és az órára pillantottam 08:42 pm. Huhh..Jól elaludtam. - Miért nem keltettél fel? Egyáltalán hogy jöttél be?- húztam fel a szemöldököm.

-Először is, azért mert nagyon aranyos voltál. - elpirultam. - Másodszorra meg apukád engedett be. Aki mellesleg 10 perccel ezelőtt ment el valami üzleti vacsorára.- vigyorgott. Remek. Már megint a munka...

-Akkor megyek készülődni, addig foglald el magad valamivel.- mosolyogtam rá és elindultam a fürdőszobámba.

Villámgyorsan lezuhanyoztam és magamra tekertem egy törülközőt. A tükröm előtt kifésültem hajamat és lazán befontam. (ilyenre gondoltam. :)

Egy kis alapozó, füstös szemek. ( örök kedvenc;)) átlátszó szájfény, és már készen is voltam.

Nyúltam volna a ruhámért, és akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem behozni. Ójajj.. Felvázoltam a helyzetet. Kimegyek, gyorsan kiszedek valamit és visszajövök..

Halkan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejemet. Justin az ágyamon ült, és egy fotó albumot tartott a kezében. Kisprinteltem gardróbomhoz és előhalásztam pár ruhát.

-Hűűhaa. - hallottam hangját mögülem. Teljesen elpirultam.. azért mégis csak egy szál törölközőben vagyok... - Nem hiszem, hogy sokan mondhatják azt, hogy már az első randin látták a csajt meztelenül. - leesett az állam. Felém fordította a fejét, és kikerekedtek a szemei. - Én erre g-go-gondoltam.. - makogott miközben felmutatott egy képet amin tényleg meztelen voltam.. Lehettem olyan 2 éves. Rákvörösen trappoltam vissza. Felkaptam a ruháimat : És újra kimentem. Justin végignézett rajtam.

-Gyönyörű vagy.- mosolygott rám a lehető legédesebb fejjel a világon..

-Zavarba hozol. - motyogtam fülig vörösödve. Felkaptam egy kis táskát, belehajigáltam pár cuccot. Végül felvettem egy fekete Converset. -Mehetünk. - mondtam mosolyogva. Szó nélkül belém karolt, és elindultunk a partra.

 ***

 

 -Woaah. Nézz oda. - mutatott egy sötét barlangra Justin. Nem láttam jól ezért közelebb mentünk. Biebs előkapta a telefonját és bekapcsolt rajta valami fényt, ami bevilágította az egész barlangot. Csodálatos volt. 

 Elképzelni sem tudtam volna szebbet.

-Ez.. gyönyörű. - motyogtam. Hátam mögé lépett és átkarolta derekamat. Állát megtámasztotta vállamon.

-Te szebb vagy. - suttogta fülembe, hűvös lehelet csiklandozta nyakamat. Lasssan megfordultam, és elvesztem gyönyörű szemeiben.

-There are no words to paint a picture of you girl - énekelte halkan - your eyes, thoses curves it's like your from some other world. - elmosolyodtam. Kihagyott pár sort - If i could be your superman, I'd fly you to the stars and back again, cuz everytime you touch my hand - itt megfogtam kezét- you feel my  powers running through your veins. But I can only write this song, And tell you that im not that strong. Cuz I'm no superman, i hope you like me as I am. . - dúdolta édesen fülembe.

-Nem kell hogy Superman legyél. - kacssintottam rá. Elmosolyodott és arcával lassan közelíteni kezdett felém ...

18. 'Meg kell próbálnom.'

2011. jan. 17. 16:15 - írta zsanciiii

Nem valami hosszú rész.. még csak nem is jó... bocsii.:/

 

 

 

Megfordultam és megláttam egy srácot, tisztára úgy nézett ki mint Taylor Lautner. Awwhh.. Már olvadni készültem mikor megszólalt szexi hangján.

-Szia. - mosolygott. Isteneeeem de aranyos. Szívem nagyot dobbant.

-Ha-hali.. - hebegtem.

-Ugye te vagy Jennifer Braun? - kérdezte édesen. Tudja a nevemet? fura.

-Aha. - mosolyogtam.

-Akkor tudnál adni egy aláírást a tesómnak? - megvakarta tarkóját és lenézett a 'földre'.

-Ohh szia drága. -mosolyogtam és leguggoltam a kislányhoz. - Mi a neved?

-Jasmine. - mosolygott. Olyan aranyos volt mint a bátyja. Barna göndör tincsek, piros pofi, szép kék szemek.. Elém nyújtott egy papírt, meg egy tollat. Gyorsan firkattontam neki egy 'Sok szeretettel Jasminnek, Jennifer Braun'-t. Meg egy szivecskét és visszaadtam neki a papírt.

~A bátyádnak nem kell? - gondoltam. Olyan aranyos volt az a srác. Ilyet még nem láttatok...

-Köszönjük. - mosolygott ööö...

-Mi is a neved? - kérdeztem

-Jah bocsi, Mark. - vigyorgott. - De megyünk is mert sietünk. - Lecsüggedten sóhajtottam egyet és bólintottam.

-Akkor sziasztok. - mosolyogtam és mentem tovább. Végig Mark járt a fejemben. Hogy lehet valaki ilyen éééédes?!? *_* Áhh.. hagyjuk megörjít..

 

***

Ma studiózás Scooterrel és Justinnal. Hullafáradt vagyok de nincs megállás. Hiába tegnap jöttünk haza Ottawából...

Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból, elvégeztem a reggeli teendőimet és a szekrényem felé vettem az irányt. Kihalásztam egy világos rövid nadrágot, kék-fehér kockás inget, és egy fehér converset. Hajam kivasaltam pici smink, parfüm és már készen is voltam. Alig hogy leértem a földszintre már csengettek is.

-Na ebből már nem lesz reggeli. - morogtam halkan. Elraktam a telefonom és kinyitottam az ajtót.

-Hali. - mosolyogtam Jutinra, miközben megöleltem.

-Szia, mehetünk? - vigyorgott. Bólintottam majd beültünk kocsijába és elindultunk.

-Kialudtad magad?-  fél szemmel engem, féllel az utat nézte.

-Fogjuk rá. - mosolyogtam. - Azért egy kávé jól esne.- Ahogy ezt kimondtam megállt egy StarBucks előtt.

-Egyre jár az agyunk. - kuncogott. Megcsóváltam a fejemet, és kiszálltam. Ő a fejébe húzott egy napszemüveget meg egy sapkát, aztán nekem is adott egyet.

-Minek ez nekem? - húztam fel a szemöldököm. Megrántotta a vállát, és visszadobta az autóba.

-Majd megtudod.  -suttogta a fülembe. Kirázott a hideg, de mentem utánna.-Bízhatnál bennem. - morogta magának, viszont én meghallottam. Nem érti meg, hogy nem tudok?!:/ Mondjuk azért megpróbálhatnám... Meg KELL próbálnom. Mert nagyon szeretnék többet mint barátságot.. De félek hogy összetör.. - Hahóó. - lóbálta előttem a kezét Justin, ezzel visszarántva a valóságba. - Föld hívja Jenny-t.

-Itt vagyok na. - levettem kezét 'arcomból'.  Nevetve mentünk be a kávézóba.

Gyorsan körülnéztem, és 'nem nagyon tetszett a látvány'.. A mellettünk lévő asztalnál ült egy lány banda, az egyiken egy 'I love JB'- s póló volt. Ajajj.. Gyorsan lehajtottam a fejemet és oda sprinteltem a pulthoz, magammal húzva Justint.

-2 Caffé Lattet- hadartam.- Elvitelre. - tettem hozzá. Előkaptam pénztárcámat, és kiakartam fizetni a két kávét, de Justin már megelőzött. - Köszi. -suttogtam neki.

-Egy pillanat türelmet. - mosolygott rám a nő. Ujjaimmal idegesen doboltam a pulton.

-Csak ne vegyenek észre. - mondtam halkan Justinnak. Felkuncogott.

-Én mondtam. - vigyorgott. Megforgattam szemeimet. Közben visszajött a nő 'Elizabeth' - ez állt a névtábláján.

-Köszönjük. - mondta Justin eltorzított hangon. Kuncogni kezdtem, ilyet még nem hallottam. Mintha egy 70 éves papi  lett volna. Erre a gondolatra már nem bírtam bent tartani a nevetésemet. Csak azután jöttem rá, hogy ez volt a legrosszabb ötlet, mikor  megláttam, vagy 20 kiscsajt csillogó szemekkel, engem és Justint bámulva.

- Basszus. - dünnyögtem halkan mikor 5 papírt toltak a képembe. Ránéztem Justinra. Vigyorgott mint a tejbe tök. Mennyé a francba. - gondoltam. Persze nagyon jól esett, hogy megismernek és aláírást akarnak, de el fogunk késni... -Siess elkésünk! - mondtam Justinnak két kép között. Bólintott egyet és visszafordult a rajongókhoz...

17.'Ész és szív csatája...'

2011. jan. 11. 19:13 - írta zsanciiii

Tádáám itt az új rész.:) remélem tetszik. kommentárt írj ha elolvasod léégyszi:/!

na csáó.

 

 

 Zihálva ültem fel az ágyamban. Körülnéztem. A szobámban voltam, odakint kezdett pirkadni. Félve az ajtómra pillantottam, szerencsére csukva volt. A TV-m sem volt bekapcsolva.

-Nyugi. Csak egy álom volt. - suttogtam magamnak. Kopogtattak az ajtómon. Megijjedetem, de azért félve suttogni kezdtem.

-Gyere.

 Ahogy kimondtam Justin jött be az ajtón. Megkönnyebbülten fújtam egyet.

-Minden oké? - kérdezte miközben leült mellém. Szemében láttam az aggódást. Halványan bólintottam. Mert Semmi sem 'oké'..  - Akkor miért sikítoztál? - vonta fel a szemöldökét. Kitágult szemekkel bámultam rá. Mikor sikítoztam én?!

-Mivan? - Teljesen összezavart.

-Az előbb a visítozásodra keltem.. Úgyhogy átjöttem. - mosolygott egy aprót, de szemeiben még mindig láttam a félelmet.

-Bocsi , csak álmodtam.- suttogtam.  Odabújt mellém és szorosan megölelt. Annyira jól esett. És az illata teljesen megnyugtatott. Teljes mértékben elfelejtettem az álmomat. Óvatosan elengedtem és hátrébb húzódtam tőle.  -Köszönöm. -suttogtam alig halhatóan.

-Ooh Kérlek.. - elővett egy őrülten szexi mosolyt. Azt hittem, hogy nem fogja meghallani... - Szeretnél aludni? -kérdezte édesen. Megingattam a fejemet. Még több rémálom? Nem kell köszi.. -Akkor mit szeretne csinálni hölgyem? -vigyorgott.

-Öööhm... átöltözni? - hangom bizonytalan volt. Ugyanakkor nagyon szerettem volna levenni a pizsamámat, és valami kényelmesebbre cserélni.

-Okééé... - vigyorgott, és elterpeszkedett a kanapén. Ez most komolyan azt hitte, hogy előtte fogok...?

-Perverz. - kuncogtam, és hozzá vágtam egy párnát.

-Húúúúú... ezt nem kellett volna.

-Ajajjj.. - nevettem gúnyosan.

 Azért elkezdtem hátrálni az ágyon, mígnem a falnak ütköztem. Gonoszan elvigyorodott majd rámugrott és eldöntött az ágyon. Ráült csípőmre és csikolni kezdett, mint valami őrült. 

-Neee.. ne.. neeeeee...  - sipákoltam és próbáltam levakarni magamról, de két lábával szorosan kapaszkodot.. - kis mocsok. - puffogtam. Abbahagyta a csikolást és fentről bámult.

- Mitmondtál? - húzta fel a szemöldökét.

-Kis - mocsok. - tagoltam vigyorogva.

-Hát nem értem, mit mondasz?  - tudtam én hogy hallja...

-Betűzzem?  - felrántottam szemöldököm. Bólintott egyet, sóhajtottam és elkezdtem betűzni neki. - K.i.s. - szünetet tartottam - m.o.cs.o.k. - vigyorogtam egyet.

-Akkor jól értettem. - 'dühösen' fújt egyet.

-Bizony jól. - mosolyogtam  - Viszont mostmár leszállhatnál rólam.  - mutattam csipőmre. Megingatta fejét.

 ~Te akartad. - gondoltam.

 Csipőmet magasba 'dobtam' mire ő rám esett. Kezeivel mellettem támaszkodott, fejünk pár centire volt. Izzott köztünk a levegő, gyomromban a pillangók ki akartak szabadulni. S szívem zakatolni kezdett. Elkövettem egy súlyos hibát. Belenéztem a szemeibe. A gyönyörű, csillogó barna szemeibe. Rosszfúisan elmosolyodott, és lassan közelíteni kezdett a fejével, elakadt a lélegzetem. Majd 'hirtelen' ajkait rányomta az enyémekre, és lágyan megcsókolt. Óvatosan elhúzta fejét, bizonyára azért mert nem tudta, hogy mit fogok reagálni. Ez volt élettem legjobb csókja. Elöntött egy furcsa érzés, amit csak egyszer az életben éreztem még. Úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok. De nem lehetek az. Még nem. És később sem. Ne ne ne ne neee! Mélyen a szívemben nagyon is szerettem volna, de nekem akkor sem ment.

- Nem csinálhatom ezt!- suttogtam magamnak. Felpattantam mit sem törődve Justinnal aki az ágyra zuhant. Beszaladtam a fürdőbe, levágódtam a csempére lábaimat felhúztam fejemet pedig rájuk hajtottam. Nem tehetem ezt. Nem szerethetek bele Justinba! NEM SZABAD! Mert Ő soha nem fog szeretni, én meg majd messziről csorgatom a nyálam?! Én nem akarok egy kaland lenni a számára. Nekem ez nem így működik. Én nem vagyok Jasmine Villegas akit egyszer lesmárol aztán meg le sem sz*rja..

-Sajnálom. - jött be Justin suttogva. Leült velem szemben, próbáltam nem a szemébe nézni, hogy ne legyen nehezebb.

-Ne. Kérlek ne sajnáld, mert ez volt életem legjobb csókja. - könyörgően néztem rá. - Én csak.. -kerestem a megfelelő szavakat. - nem tudom.. én nem akarom ezt az egészet. Vagyis akarom... de jajj. - lehajtottam a fejem. - Nem tudok bízni a fiúkban. - suttogtam. Tényleg nem tudtam. Csak úgy tekintettem rájuk mint haverok. Semmi más.. Vagyis az utolsó pasim után. - Kérlek ne haragudj. - lebiggysztett ajkakkal néztem rá.

-Megértem. - húzta a száját. - De azért szeretném ha tudnád, hogy bennem bízhatsz. -suttogta a fülembe, majd felállt és kiment. Kirázott a hideg. Miééért?! Miért csinálja ezt velem? Bekattanok. Egy könnycsepp gördült végig jéghideg arcomon. Most meg miért bőgsz te idióta? Nem tudtam mit csináljak, hogy engedjek a szívemnek és legyek Justinnal, vagy az eszemre hallgassak és hagyjam békén mert úgy lesz az a 'legjobb'...

 Nagy nehezen felkászálódtam a földről, levettem ruháimat és lezuhanyoztam. Magamra tekertem egy törölközőt és kimentem a 'szobámba'. Justin ott ült az gyamon. Kint meg világos volt. Végre. Mindjárt otthon vagyunk..

-ööh.. kimennél? - kérdeztem és kicsit elpirultam, mert egy szál törölözőben voltam...

-Mi? - felkapta a fejét. Majd meglátott és kikerekedett szemekkel válaszolt. - Ja aha.

 Kiviharzott a szobából. Bekapcsoltam a notebookomat, és valami  zene után kerestem. Végül bekapcsoltam A Neon Trees - Animal  számát. És 'eggyütt énekeltem' a bandával. Eléggé pörgős szám volt, de nem is baj mert nem akartam szomorkodni..

-Here we go again
I kinda wanna be more than friends
So take it easy on me
I'm afraid you're never satisfied.
- közben odamentem bőröndömhöz és felvettem egy világos farmernadrágot ami a a combom közepéig ért, egy fekete csőtoppot rá egy inget amit nem gomboltam össze, egy fehér térdzoknit majd egy fekete rövidszárú converset.

-Here we go again
We're sick like animals
We play pretend
You're just a cannibal

And I'm afraid I wont get out alive
No I won't sleep tonight - énekelve mentem végig a folyosón a fürdőig. Beálltam a tükör elé és kifésültem a hajam.  A refrént már a fésűbe énekeltem.

-Oh, oh
I want some more
Oh, oh
What are you waitin' for?
Take a bite of my heart tonight
Oh oh
I want some more - kezemmel hajamba túrtam, és mondhatni teljes beleéléssel énekeltem tovább. -
Oh oh
What are you waitin' for?
What are you waitin' for?
Say goodbye to my heart tonight - összeszedtem a cuccaimat, bepakoltam a bőröndömbe és visszahúztam a szobába.-

Here we are again
I feel the chemicals kickin' in
It's gettin' heavier
I wanna run and hide
I wanna run and hide...  - benyitottam és a többi cuccomat is bedobáltam.

 Majd körülnéztem, hogy tényleg nem hagyok -e ott semmit. De már csak a notebookom maradt. Felmentem Twitterre, Facebookra. Visszajelölgettem, tweeteltem egy párat meg visszakövettem pár embert. Hihetetlenek. Még csak tegnap volt az első fellépésem, de már tudják a nevem, a Twitterem, facebookom.. És volt +1000 követőm.. Azért ez durva..  Boldogan álltam fel, majd anélkül, hogy gondolkodtam volna, futva megindultam az ágyam felé, és ráugrottam. Csakhogy túlnagy volt a lendületem és egy hatalmas dübbenés kíséretében leestem a földre. De úgy, hogy a hátamon voltam, egyik lábam az ágyon a másik meg a levegőben. Kitört belőlem a nevetés, és próbáltam felállni de nem nagyon sikerült, így ott maradtam a földön.

-Mi a francot csinálsz te? - röhögött Justin. Nem láttam csak a hangját hallottam. Mikor jött ez be?! Hallottam lépteit, majd megláttam felülről ahogy néz le rám.

-Próbálok felállni.  - kuncogtam.

-Na gyere. - mosolygott. Hátam mögé lépett hónom alá nyúlt és felhúzott.

- Huh köszi . -  mondtam kicsit kábán mert megszédültem. Leültem az ágyra szerencsére hamar elmúlt a szédülésem. Mosolyogva bólintott egyet, és kiment.

 Kimentem az utas térbe. Nagy meglepetésemre Ush már fent volt.

-Jóreggelt kislány. - kuncogott.

-Neked is, de mi olyan vicces? - húztam fel a szemöldököm.

-Jó éjszakád volt?- nagyon küszködött hogy ne nevessen.

-Mivan?- értetlenkedtem.

-Tudod elég vacak a busz hangszigetelése.. - nem bírta tovább és kissebb röhögőgörcsöt kapott. És akkor leesett.

-Hülye. - nevettem, és vállába bokszoltam.

-De most komolyan. Mi a fenéért sikítoztál állandóan? - nevetett. - Ennyire rosszul csókol? - itt újabb röhögőgörcsöt kapott. Én sem bírtam tovább és nevetni kezdtem.

-Beteg vagy. - mutattam rá egy ujjal. Megvonta a vállát. Megcsóváltam fejem és kinéztem az ablakon. Megláttam egy Welcome táblát. Majd kicsttantam a boldogságtól. Mert ez azt jelentette, hogy mindjárt otthon vagyunk. Közben mindenki kijött és hozták magukkal a bőröndjeiket.

***

 Már csak én és Justin vagyunk a buszon a többiek már hazamenetek, vagy még a busz előtt beszélgettek.

-Hát akkor még találkozunk. -vakarta meg a tarkóját. Hangjában csengett a szomorúság. Olyan édes volt.

-Jajj te. - mosolyogtam rá, és szorosan megöleltem. Adtam egy puszit arcára és a bőröndömmel a kezemben lementem a buszról.

 Mindenkitől elköszöntem és hazafelé vettem az irányt. Beraktam a fülesemet és zenét hallgattam. Már vagy 10 perce mentem amikor valaki megfogta a vállamat...

16. 'Hátborzongató'

2011. jan. 9. 17:28 - írta zsanciiii

 Na itt a mai rész. kicsit ijjesztő lett sztem.. :) azért remélem tetszik!:D és légyszi kommentot íírjatok vagy csak egy csillagot adjatokmár.:/ ésésés aki mégnem látta a PAranormal Activytit . ;) (habár én nem tudtam megnézni...xD)   annak itt van az előzetes   http://www.youtube.com/watch?v=3dKmUTgUQCI&feature=rec-LGOUT-exp_fresh+div-1r-3-HM

 

  Kikerekedett szemekkel bámultam az ajtót, majd a semmiből előugrott Justin. Hatalmasat sikítottam. A szívem megállt egy pillanatra. Mire Ő röhögni kezdett, de annyira, hogy a földön kötött ki. Én remgeő kézzel-lábbal álltam előtte.

-Te normális vagy? - kérdeztem idegesen.

-Láttad.. - levegőért kapkodott.- láttad volna.. az.. arcodat.

-De vicces. - morogtam. Bevágtam az ajtómat és kulcsra zártam.

-Naaa. - nyafogott. - engedj már be. Dörömbölt az ajtómon.

-Menj vissza aludni. - mondtam ingerülten.

-De nem tudok. Engedj már be!- dübögött.

-Ajjj.

Muszály volt beengednem, mert felverte volna a többieket is. Miután kinyitottam az ajtót egy elégedett vigyorral jött be.

-Töröld le a vigyort a képedről. - figyelmeztettem.

Odamentem az ágyamhoz lefeküdtem és tovább néztem a filmet. Ő odajött mellém, és egyik karját átrakta a vállamon. Kérdően rá néztem, mire Ő rám kacssintott és visszafordult a filmhez. Én is így tettem, de előtte még levettem karját vállamról. Nem vagyok én Jasmine V... Szomorúan fújt egyet. Elvigyodtam és néztem tovább a filmet. Éppen az volt, hogy a házaspár alszik az ágyban amikor hirtelen kivágódik a szoba ajtó, majd egy láthatatlan 'kis valami' végig fut a paplanjuk alatt. Megijjedtem ezért Justin pólójába rejtettem arcomat. Kezét hátamra simította és felkuncogott. Olyan jó érzés volt. Minden félelmem elszállt. És az illata. Nem találtam rá szavakat. Előredűlt és leállította a filmet.

-Ha ennyire félsz miért nézed?- kuncogott. Elhúzódtam tőle. Megrántottam a vállamat. Két ujjával állát kezdte el simogatni ezzel jelezve, hogy gondolkozik. Felcsillant a szeme. - Tudom máár. - vigyorgott. - Azért hogy hozzám bújhass.- önelégülten elmosolyodott, és hátradűlt.

-Na persze.- vállába bokszoltam, majd felálltam és bementem a 'fürdőszobába' átöltözni. Egy fekete forrónadrágot, és egy bő szürke pólót vettem fel. Hullámos szőke hajam kifésültem, fogatmostam és visszamentem a 'szobámba'. Justin az ágyamon ült és laptopozott. Mikor becsuktam az ajtót felnézett rám. Szemei elkerekedtek, és még a száját is nyitva hagyta.. Tipikus pasi.. Azért végig néztem magamon, persze nem találtam semmi furcsát. Mily' meglepő. Visszamásztam mellé és megnéztem mit csinált. A képeimet nézegette. Felvont szemöldökkel ránéztem. Elpirult. El akartam venni de megfogta és eltartotta, hogy ne érjem el.

-Hé! Kérem! - néztem rá szúrós szemekkel.

-Á-á- rázta a fejét. Majd kinyújtotta nyelvét.

-Tudod mit nyújtogass. - puffogtam. És felálltam, hogy elvegyem a laptopomat. Már sínen voltam amikor felpattant és kirohant a gépemmel a kezében. Utánna szaladtam de már késő volt. Bezárkózott.

-Justin! Azonnal nyisd ki!- mondtam fenygető hangon. Hallottam ahogy kuncog. Hatalmasat vágtam az ajtra, és visszamentem a saját 'szobámba'. Úgysem talál rajta semmi érdekeset. Lefeküdtem az ágyamra és elaludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki leült mellém. Felkaptam a fejemet. Justin volt az.

-Mi van? - kérdeztem kómásan. - Már ott vagyunk? - felültem. És körül néztem, de még sötétség volt.

-Nem csak visszahoztam a laptopod. - mondta bűbánó hangon.

-Ideje. - mosolyogtam rá kedvesen. - De ugye tudod, hogy ez nem volt szép? - szegeztem neki a kérdést.

-Bocsi. -nyöszörgött lehajtott fejjel mint egy kisfiú, mikor eltört egy bögrét, és az anyukája leszidja.

-Na gyere ide. -mosolyogtam, majd közelebb húztam és megöleltük egymást. Próbáltam elhúzódni de csak jobban szorított magához.- Justin? - mondtam zavartan. - Elengedsz? -nevettem. Semmi.

-Soha. - suttogott a fülembe. Hideg leheletétől kirázott a hideg. Már vagy két perce álltunk ott mikor meguntam és őrülten csikolni kezdett. Egyből elugrott és próbálta védeni magát. Addigy hátrált míg az ajtómon kívül nem ért. Elégedetten elmosolyodtam és becsuktam az ajtót.

-Kint is maradhatsz. - kuncogtam, majd visszamásztam puha ágyamba. Már aludni készültem, mikor 'valaki' leült mellém.

-Jó éjt - suttogta fülembe bársonyos hangján. És egy puszit nyomott arcomra. Kirázott a hideg. Miéééért?! Miért csinálja ezt velem?!

-Jó éjt. - suttogtam kábán. Ő kiment, én meg elaludtam.

 'Hatalmas meglepetésemre', már megint felébredtem. Biztos voltam benne, hogy Justin az. Felültem és kinyitottam szemem. Még mindig sötét volt kint, az ajtóm nyitva volt és előre - hátra mozgott, mintha fújta volna a szél. Kicsit megijjedtem. Ezért felpattantam és becsuktam. Miután visszaültem az ágyamra bekapcsolt a TV-m és bejöttek a kis hangyák. Váltogatni kezdett a csatornák közt, egyre tisztábbak lettek a képek. Már a sikítás határán voltam. Ígyhát átrohantam Justin szobájába. Ő éppen laptopozott. Remegő kezekkel ültem le mellé és üveges tekintetekkel bámultam magam elé. Testemben valami hideg járt végig.

-Jen jól vagy? - hallottam Justin aggódó hangját. Válaszolni akartam de nem jött ki egy hang sem a torkomon. Megpróbáltam felemelni a kezemet, de a testem nem reagált. Mintha nem én lettem volna. Majd akaratom nélkül, felálltam és  elindultam az ajtó felé. De nem akartam! Nem én irányítottam a testemet. Olyan voltam mint egy zombi.  Csak menetem előre. Egyedül a szememet tudtam mozgatni és csak gondolkozni tudtam. Minden mást valaki más vezérelt. A konyhában megfogtam egy kést, és őrülten lassan kezdtem el a torkom felé irányítani... 

15. 'Fellépés'

2011. jan. 7. 15:02 - írta zsanciiii

 Elég későn e itt van a 15(!!!) rész.:) mondjuk nem keveset killódtam vele.. 2x veszett el.-.-" na mind1 nem olyan jó de már nagyon ideges voltam sorry. plussz a dalszöveget én írtam a say it et rem tetszik na csáó.;D

 

Usher és Justin nagyban énekeltek. Nem tudom mi volt az. Én csak Justin hangjára figyeltem. Megbabonázott. Hátráltam két lépést, majd beleütköztem valami puhába. Egy kanapé volt, ígyhát leültem és tovább hallgattam Jusst. Rámnézett és mosolyogni kezdett. Elakptam tekintetem. Egyszerűen nem bírom ki. Valami volt benne... valami ami senki másban nincs. Valami ami magához láncol.

 Zavaromban körbenéztem a studióban és meglepetten láttam, hogy Scooter nincs bent. Ahog ezt 'kigonoltam' nyílt is az ajtó. Scoo jött be rajta. Leült egy kis asztal egyik oldalára.

-Közelebb jössz? - mosolygott.

-Persze. - mosolyogtam én is majd felálltam és leültem vele szemben.

-Nos, gondolom Apukád beleegyezett ebbe az egészbe. - vigyorgott. Bólintottam egyet. -Nagyszerű. - lelkendezett. - Akkor.. Hétfőn lesz egy koncert Ottawában. És arra gondoltunk, hogy jöhetnél velünk, énekelni. Ésss tátárárrráááám - dobolt kezeivel, az asztalon, felkuncogtam. - nem csak az overboardot!

-De csak egy duettje van Justinnak nem? - értetlenkedtem..

-A saját számaidra gondoltunk. - mosolygott Justin, miközben leült mellém. Én még mindig csak bámultam rájuk hatalmas szemekkel. Hogy én a saját számaimat? Mivan?!? úristen. Előbbi értetlen arcomra kült egy óriási vigyor.

-Köszönööm.- sipákoltam. MEgöleltem Justint, mert Ő volt a legközelebb. Habár... lehet, hogy nem csak azért... ;) Kezeimet szám elé kaptam. Nem akartam visítani előttük, teljesen idiótának néznének.. Mindannyian felnevettek. -Egy pillanat. - ugrándoztam. Iszonyatosan szerettem volna egyet sikítani. (xD) Ők kérdően néztek rám. Én a kezemmel a számon, felpattantam és kimentem az utcára. Miután ki visitoztam-ugráltam magam visszamentem hozzájuk. Még mindig furcsán néztek rám. Felnevettem.

- Akkor énekelnél még valamit a számaid közül? - kérdezte Scoo nevetve.

-Persze. - felmutatott egy kottát. - Nincsen zongora? - húztam a szám.  - Tudod sokkal jobb vele. - féloldalasan mosolyogtam.

-Persze hogy van. Csak akkor menjünk át a másik terembe. -intett a fejével.

 Mindannyian felálltak és elmentünk a folyósó legvégén lévő utolsó ajtóhoz. A fiúk előre engedtek és csak utánnam jöttek be. Mikor beléptem megláttam egy hatalmas színpadot, egy zongorával a közepén. Az egész hely hatalmas volt, és gyönyörű. Egy 'bazi' nagy nézőtér volt  telis-tele vörös székekkel. Elmosolyodtam. Olyan lehettem mint egy kisgyerek a cukorka boltban. Mivel kiskorom óta az volt az álmom, hogy egyszer egy ilyen (vagy nagyobb...) helyen játszhatok..  Csillogó szemekkel felmentem, és leültem a zongora elé. A fiúk leültek a nézőtérre és onnan figyeltek. Bekapcsoltam a mikrofont, ami a zongorán volt és énekelni kezdtem.

' Say you love me,
 Say you need me,
 Say you never gonna leave me.

Just say it babe.
The only thing that I need,
That you say it.

'Cause I can't let you go.
'N I want for you know,
That I love you.

A long time ago,
We lost it,
But now I feel like
I found it.
Somewhere deep inside of me.
I know I love you.
And I was stupid for I let you go.

But you played without rules,
And you make me feel like
I have to choose.
'N I've just choosed wrong.

And now I'm standing here.
Here,
Where we first kissed.
And I feel the biggest miss.
'Cause your kiss...
I just want this.
I was too weak to love,
But now I'm strong enough..

So please just
Say you love me.... - és így tovább a végéig.

 Mikor befejeztem nem vettem le a kezeimet a billentyűkről. Mosolyogva néztem a kezemet. Ez volt az életem. Az éneklés és a zongorázás.. És úgy néz ki, hogy végre elkezdthetem élni az életem... A fiúk visítozása zökkentett vissza a való világba. Feléjük kaptam a fejem. Justin, Usher Scooter és Adam állva fütyültek,tapsoltak, visítoztak egyszerre.

-Hülyék. - kuncogtam és lementem a színpadról.

-Ez gyönyörű volt. - ámuldozott Justin. Oda jtt és megölelt.

-Köszönöm. - mondtam elpirulva és én is megöleltem.

-Húúúúú... - hallottam Usher-t.. Gyilkos pillantással forultam felé. Mire nevetni kezdtünk.

-Ezt énekelni fogod Hétfőn. - jelentette ki Scoo. Egy 'nincsbeleszólásod' vigyorral.

-Oké. - nevettem.

 Még aznap eljátszottam nekik pár számot, és megbeszéltük, hogy miket fogk énekelni. A 'Why-t' ( pedig nem akartam..) , A 'Say it-et', és a 'Destiny-t', és persz az Oveboard-ot Justinnal. Justinnal. Istenem. Még mindig nem sikerült teljesen felfognom, mi is folyik körülöttem. 2 hete még csak álmodni sem mertem volna ilyet. Most meg itt vagyok, a 'legnagyobb tinisztárral' a világon.

 

***

 Egész éjjel az autóban ültünk, kb 2-3 óránként megállunk 20 percre, de semmi több.. Kezdem már nagyon unni. Bár Justinék azt mondják, hogy már 'csak' 2 és fél óra van az útból. Ez a tény kicsit boldogabbá tett..

 A turnébusszal mentünk, így mindenki kényelmesen elfért. Én elhúzodtam egy kicsit az egyik sarokba, és leültem az egyik 'fotelbe'. Beraktam fülesemet és zenét hallgattam. Halakn dúdoltam a zenét, mikor Justin ült le mellém. Kikapcsoltam és felé fordultam.

-2 óra és ott vagyunk. - vigyorgott.

-Huh. - sóhajtottam.

-Nem lesz Soundchek, ígyhát próbánunk kéne. - vakarta meg a tarkóját. 

-Oké. - felpattantam magammal húzva Justin-t is. - Hol? - intett a fejével, és elindult. Én követtem. Majd bementünk egy kissebb szobába. Leültetett az ágyra és hozott egy gitárt. Levágódott mellém, és pengetni kezdett. Egyből felismertem a dalt. Így énekelni kezdtem.

-It feels like we’ve been out at sea
So back and forth that’s how its seems
Whoa and when I want to talk
You say to me
That if its meant to be, it will be
So crazy in this thing we call love
The love that we got that we just cant give up
I’m reaching out for you tell me
Out here in the water and I)

 Megrázta a haját. Majd' elolvadtam. Awhh. Énekelni kezdett.

-I’m overboard and I need your love
Pull me up
I cant swim on my own
Its to much
Feels like I’m drowning without your love
So throw yourself out to me
My life saver
Life saver
Oh life saver
My life saver
Life saver
Oh life saver oh wow

Never understand you when you say
Wanting me to met you half way.
Felt like I was doing my part
Get bringing your coming up short
Funny how these thing change
Cause now I see

So crazy in this love we call love
And now that we got it
We just can’t give up
I’m reaching out for ya
Got me out here in the water and I

I’m overboard
And I need your love
Pull me up (Pull me up)
I can’t swim on my own
Its to much (It’s to much)
Feels like I’m drowning without your love
So throw yourself out to me
My life saver

-It’s supposed to be some give and take I know.
Your only taking and not given any more
So what will I do? (So what will I do?)
Cause I still love you. (Still love you Baby)
You’re the only one who can save me

I’m overboard
And I need your love
Pull me up (Pull me up)
I cant swim on my own
Its to much (Its to much)
Feels like I’m drowning (Im drowning baby I’m drowning)without your love
So throw yourself out to me (Can’t swim)
My life saver
Life saver
Oh life saver
My life saver
(Its crazy, crazy crazy, yeah) Life saver
Oh life saver
Oh life saver
Oh life saver
Oh life saver
Yeah - hangunk gyönyörűen csengett eggyütt.

 Amg énekelt végig ott voltak a gyomromban a pillangók.. Idegesítőek voltak. Tudtam, hogy Justin soha nem lehet az enyém. SOHA!

***

2 perc és  én jövök. Na nee.. Úristen. Egyre idegesebb vagyok.

Scooter mellém jött és a kezembe nyomott egy sötét lila mikrofont. - Ez a tiéd.- mosolygott. Eltátottam a szám.

-Köszönöm.- vigyorogtam, és szorosan megöleltem. Olyan volt mint az apukám. Teljesen úgy viselkedett velem. És amikor támnézett láttam a szemében, valami furcsát. Mintha védeni szeretne..

-Te jössz! . -mondta egy statiszta.

 Megállt bennem az ütő. De elindultam és felcsendült az ismerős dallam. Énekelni kezdtem az Overboardot. És úgy lépkedtem ki a színpadra. Ahogy kiértem ledöbbentem. Iszonyatosan sokan voltak. Persze nem hagytam abba az éneklést. Próbáltam nem rájuk koncentrálni. Mintha az olyan könnyű lett volna.. Megkerestem Justint a tekintetemmel, Ő biztatóan mosolygott rám a színpad közepén. Biztos, hogy látta mennyire megrémültem, ezért mellém sétált, megfogta a kezem és elhúzott a színpad elejére. Úgy énekeltünk tovább. Hálás voltam neki. Végig fogta a kezemet és nem engedte, hogy elmenjek. Mikor vége lett a számnak, jöttek az én dalaim. Odaültem a zongorámhoz, és nagy meglepetésemre Justin jött velem. Leült mellém, egyik kezével átkarolt, és úgy kezdtem el énekelni.

-Say you love me. - itt Justinra pillantottam aki csillogó szemeivel végig engem fürkészett. - 

Say you need me,
 Say you never gonna leave me.

Just say it babe.
The only thing that I need,
That you say it.

'Cause I can't let you go.... 

 Eztuán elénekeltem a 'Why-t' majd a 'Destiny-t' és inprovizálnunk kellett mert még sok időnk volt. Ezért elénekeltem az Ordinary girl-t miközben Justin gitározott nekem.

***

Már fél órája csak a gratulációkat hallgattam a backstageben. Az utolsó ember után odamentem Justinhoz, aki Scooterrel és Usherrel beszélgetett.

-Hééé ügyes voltál kiscsaj. - ölelt meg Usher.

-Köszi. - vigorogtam. Csodáltam, hogy nem áll még a szám görcsbe.. Egész este vigyorogtam. Gondoltam szivatom egy kicsit Usht és minden erőmből szorítani kezdtem.

-Öhh.. Jen?! Elengedsz? Nem kapok levegőt. - mondta zavartan. Még jobban szorítani kezdtem, mire Justinék nevetni kezdtek. Röhögve húzódtam el, mire Usher a hasához kapott és lihegni kezdett.

-Azért ennyire nem vagyok erős. - kuncogtam.

-Azt csak hiszed. - puffogott. És elment, gondolom az öltözőjébe. Nevetve fordultam Justin és Scooter felé.

-Maradunk vagy megyünk? - mosolyogtam.

-Megyünk. - vágták rá egyszerre.

-Ez ijjesztő volt. - néztem rájuk tág szemekkel Ők nevetni kezdtek.

-Na menjünk. - Justin átkarolt és úgy mentünk ki a turnébuszhoz.

 Fél óra múlva már el is indultunk, mindenki lefeküdt aludni csak én nem. Nem voltam álmos, mondhatni túlpörögtem az előadás miatt. Elővettem laptopomat, és elkezdtem nézni egy horror filmet. Hülye ötlet volt. A Paranormal Activityt néztem.. Azt hiszem érthető, hogy sikítottam egyet, mikor kinyílt mellettem egy ajtó, és nem jött be senki..

14. 'Studióó.'

2011. jan. 4. 22:05 - írta zsanciiii

Bocsi ha valami nem jó benne de nincs időm visszaolvasni mert muszály tanulnom...:/ bocsií. azért remélem bejön.;)

 

 

Reggel kipihenten ébredtem. És majd kicsattantam a boldogságtól. Elvégeztem a szokásos teendőim, majd a gardróbom elé álltam. Felvettem egy fekete leggingset, egy pink toppot, és egy fekete, szegecses bőrdzsekit, ami kb. a köldkömig ért.  Plusz egy pink-fekete suprát. Hajamat csak kifésültem, most kivételesen meg voltam vele 'elégedve'..

Összeszedtem a kottáimat és lementem a konyhába. Jen még aludt.. Ittam egy Red-Bullt és leültem a tv elé. Kapcsolgttam, majd megláttam a Never say never-t az egyik csatornán. Elmosolyodtam és énekelni kezdtem a tv-vel kórusban..

-I will never say neveeer  i will  fight...

Csengettek. Kinyomtam a tv-t és a táskámmal szaladtm az ajtóba. Teljesen felpörögtem.

-Haliii.- köszöntem és megöleltem Justint.

-Szia. -vigyorgott.- Mehetünk? - Mosolyogva bólintottam.

Ahogy egyre közelebb értünk a stúdióhoz, énis egyre izgatottabb lettem. Azért ez nem kis lehetőség...

-Itt vagyunk.- mosolygott rám Juss. Gyomrom görcsbe rándult.  Felsóhajtottam és kiszálltam a kocsiból. Eggyütt mentünk be a kis épületbe. Justin beszélt valamit a portással, denem tudtam figyelni annyirra izgatott voltam. Elmentünk a folyosó végére, jobbra fordultunk és a második ajtó előtt megálltunk. Egy utlsó nagy sóhaj, és Justin kitárta előttem az ajtót. Scooter már bent ült, egy másik emberrel. Nem volt ismerős.

-Jennifer. - pattant fel mosolyogva. - Scooter.

-Helló.- mosolyogtam és kezet ráztunk. - Jennifer.

A másik férfi is felállt: -Adam. -mosolygott és ő is megrázta a kezem

-Jen. -mosolyogtam rá. Gondoltam Ő kezeli azokat a 'hang cuccokat'...

-Akkor kezdjünk is bele.- csapta össze tenyereit Scooter. Kicsit megremegtem a csattanásra.- Hoztál valamit? - mosolygott.

-Igen. - mondtam. Előkutattam a táskámból a kottáimat, zeneszövegeimet és a kezébe nyomtam. -Tessék. -mosolyogtam rá. Elvette és nézegetni kezdett, majd megakadt egy kottán a szeme.

-Ezt elénekelnéd. - ránéztem a lapra.

A 'Why?' volt az. Még azután írtam, hogy a volt pasim megcsalt és ez volt az egyetlen szám amit nem akartam elénekelni... Sóhajtottam. Bólintottam egyet majd Justin betölt egy mikrofon mögé, és leült egy fotelbe az üveg túloldalán. Mivel nem volt zongora az ujjammal csettintgettem és úgy adtam az ütemet az énekléshez. Eléggé zavarban voltam, mert mind a hárman  engem bámultak. Lecsuktam szemeim és úgy kezdtem bele az éneklésbe. Ahogy énekeltem előtörtek bennem a régi érzéseim. Végigfolyt egy könnycsepp az arcomon. Nem sírtam, csak könnyetem..  Mikor vége lett a dalnak kinyitottam szemem de nem hittem el amit láttam. Ott volt Scoo, Justin, Adam,  és Usher!!!!! Elpirultam és kimentem. Ők tátott szájjal bámultak.

-Ennyire rossz volt? - aggódtam.

-Viccelsz!?- kérdezte Usher nevetve.- Gyönyörű a hangod kiscsaj.- kacssintott rám.

-Köszönöm. - pirultam el. A többiek is elismerően bólogattak.

-Elénekelnéd Justinnal az Overboardot? - kérdezte Scoo mosolyogva. Rábólintottam.

Bementünk mind a ketten a mikrofonok mögé és megszólalt a zene. Énekelni kezdtem. :

- It feels like we've been out at sea, whoa
So back and forth that's how it seems, whoa
And when I wanna talk you say to me
That if it's meant to be it will be
Whoa oh no
So crazy is this thing we call love
And now that we've got it we just can't give up
I'm reaching out for you
Got me out here in the water
And I

Majd jött Justin része. :

I'm overboard
And I need your love
Pull me up
I can't swim on my own
It's too much
Feels like I'm drowning without your love
So throw yourself out to me
My lifesaver
(Lifesaver, oh lifesaver)
My lifesaver
(Lifesaver, oh lifesaver)
Whoa

I never understood you when you'd say, whoa
Wanted me to meet you halfway, whoa
Felt like I was doing my part
You kept thinking you were coming up short
It's funny how things change cause now I see
Oh whoa
So crazy is this thing we call love
And now that we've got it we just can't give up
I'm reaching out for you
Got me out here in the water
And I

Majd megint beszálltam és együtt énekeltük végig. Közben Justin végig a szemembe nézett, én meg majd' elolvadtam. Gyönyörű ez a szám...

I'm overboard (overboard)
And I need your love
Pull me up
I can't swim on my own
It's too much (it's too much)
Feels like I'm drowning (ohh)
Without your love
So throw yourself out to me
My lifesaver

Oh
It's supposed to be some give and take I know
But you're only taking and not giving anymore
So what do I do
Cause I still love you
(I still love you baby)
And you're the only one who can save me

Whoa, whoa, whoa, oh

I'm overboard
And I need your love
Pull me up (pull me up)
I can't swim on my own
It's too much (it's too much)
Feels like I'm drowning without your love
(I'm drowning baby, I'm drowning)
So throw yourself out to me
(I can't swim)
My lifesaver

(Lifesaver, oh lifesaver)
My lifesaver
It's crazy crazy crazy
(Lifesaver, oh lifesaver)
Lifesaver oh
(Lifesaver, oh lifesaver)
My lifesaver
(Lifesaver, oh lifesaver)

 

Mikor kimentünk eléggé meglepődtünk. Jasmine ( igen Jasmine Villegas...) állt előttünk. Vörös fejjel.

-Ki Ő? - bökött oda felém egy ujjal, elég durván lenézett... Rib*nc!

-Jennifer.- 'mosolyogtam' rá. Megesküdtem magamnak, hogy olyan kedves leszek vele amennyire csak tudok. Még ha nem is érdemli meg... Odanyújtottam kezemet, de Ő flegmán eltolta azt. K*rva.

-Jasmine.- tolta le Scooter és felvonta a szemöldökét.

-És miért énekeli Justinnal az overboardot? - flegmázott tovább. Túl nagyra tartod magad kiscsaaj...

-Mert jobb hangja van mint neked.- mondta ugyan olyan bunkón Adam. Hű... Most mondták hogy jobb hangom van mint Jamine Villegasnak (!!!!!!!!!!!) Leesett állal bámultam ahogyan Jasmine is.

-Mit mondtál?- csattant fel. - Ennek a szutyoknak? - kérdezte és rám mutatott. Ennyi volt. Soha a büdös életben nem leszek vele kedves. Nem mintha eddig annak kellett volna lennem. De úgy éreztem muszály.

-Nem szutyok. Te idióta. És igenis jobb hangja van mint neked te.. - itt befogta a száját. De ilyennek még egyszer sem láttam Justint. Ordítozott. Egy lánnyal... Egy ördögi mosoly jelent meg az arcán - Tudod jövőhéten lejár a szerződésed. És nem fogjuk meghosszabbítani. Én vele akarok énekelni. - mutatott rám. Egy elégedett vigyor maradt az arcán.

-Na azt majd Scooter eldönteni. -mondta gúnyosan és Scoo felé fordult.

Ő értetlenül nézett kettőjükre majd rám. Elvigyorodott. -Azt hiszem jól megleszünk nélküled Jasmine. -  a csaj teljesen kiborult. Hátradobta haját és megindult kifelé a 'szobából'. A szerencsétlen megbotlott a szőnyegben és hasra vágódott. Rápillantottam Justinra. ÉS hangos röhögésben törtünk ki mind az 5en csak Jasmine nem nevetett Ő idegesen vágtatott ki a stúdióbol.

-Ribanc. - kuncogtam miután bevágta az ajtót. Justin mégjobban nevetni kezdett. Már a hasát fogta.

-Na komolyodjunk meg. -törölgette a szemét Scooter. Bólintotam egyet. Justin még mindig nevetett. A hasára vágtam. Egyből befogta.

-Szóval. Mivel Jasmine már nincs- itt kifújt egy megkönnyebbült sóhajt. Felkuncogtam. - Kell egy 'csaj' - rám pillantott -  aki  énekelni fogja Justinnal az Overboard-ot. - vigyorgott.

-És én lennék az a 'csaj'? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. A 4 srác (Justin, Scooter, Usher és Adam) egyszerre bólintott. Kísérteties volt. - Hű. -

Még csak most fogtam fel mit mondtak. Hogy ÉN menjek Justinnal a koncertreije. Hogy én énekeljek vele. Hogy fel fognak ismerni az utcán. Hogy soha többet nem mehetnék el akárhova, a paparazzik nélkül.  Hogy ezután minden megváltozik. Aztán eszembe jutott, a családom. Én nem szeretném őket itt hagyni. Nem kell nekem az az élet.. Nagyot nyeltem.

-Éééééés - húzta Biebs - nem mondhatsz nemet. Mivel miattad vágtuk ki Jast. - vigyorgott. A fenébe. Kikerekedett szemekkel bámultam őket.

-Azért ezt még Apával is meg kell beszélnem... - próbáltam kiutat találni.

-Nem hiszem hogy az utadba állna.- húzta fel a szemöldökét Ush.

-Azért ez durva.. - dünnyögtem. - Mikorra kéne eldöntenem? - néztem fel Scoora.

-Háát. - gondolkozott.- Hétfőn koncert szóval nem ártana mára, de ha nagyon akarod lehet holnap is. - mosolygott.

-Akkor telefonálok egyet. - mosolyogtam vissza, majd kiléptem. Elmentem a folyosó végére ahol egy árva lélek sem volt. Nekidűltem a falnak és szépen lassan lecsúsztam. Elővettem az iPhone-om és tárcsázni kezdtem.

-Szia apu. -köszöntem, boldogan. - Ráérsz? - reménykedtem.

-Szia kicsim. Persze. Ugye nincs semmi baj?

-Pont az ellenkezője. - mosolyogtam. Elmeséltem neki az egész Justin- Scooter- Adam - Usher sztorit. Jasminet kihagytam..

-Azta.- ennyit bírt kinyögni.

-És azért hívtalak, hogy mehetnék Justinnal koncertezni? - ha itt lett volna bociszemekkel néztem volna rá..

-Ha te ezt akarod. Én nem mondhatom azt, hogy nem - hallottam, hogy mosolyog. Annyira hiányzik már.. fenébe is.

-Köszönöm. - vigyorogtam.

-És mikor lesz az első koncerted?

-Hétfőn.  - vágtam rá. - De mennem kell, mert már biztos várnak a srácok.

-Srácok? -emelte fel a hangját. Kuncogni kezdtem.

-Igen! Srácok. Justin, Usher, Scooter és Adam. -  Kifújta levegőjét. - Szeretlek apu.  - nevettem.

-Én is kicsim. Szia.

-Szijaa. -mondtam és kinyomtam. Felpattantam és visszamentem a stúdióba...

13. 'Love is in the air...'

2011. jan. 3. 16:26 - írta zsanciiii

Na hali.:D itt vagyok a mai résszel remélem tetszik:D és azt is hogy írtok kommentet..:$

mostmár lassan jönnek az 'izgalmas' részek...:D nem olyan hosszú de még magyarra is írnom kell egy 10 mondatos (10!!!!) fogalmazást, hogy sztem h fognak kinézni az emberek a jövőben. (mondjuk 802 000-ben) -.-  bazzeg akkora már felrobban a föld. haaaj:@

na mind1. csáóóó.;) <3

ui.: köszönöm Rollynak az állandó segítséget. xD meg a kommenteket:D ezt meg olvassátok el! www.my-sweet-vampire-story.blogspot.com

 

 

 Másnap 'reggel' a telefonom idegesítő pittyegésére keltem. -.-

-Haló?- szóltam bele morcosan.

-Sziaaa Jen.- halottam Justin vidám hangját.

-Ooh. Hali.- köszöntem vidámabban. Honnan tudja a számom?

-Aludtál?-kérdezte nevetve.

-Igen.- vágtam rá kómásan.

-Akkor ma elmegyek érted mondjuk 4-re. Jó?- hallottam hangján, hogy mosolyog.

-Oooookéé. De hány óra?- húztam el.

-Fél 2.- kuncogott. Uhh basszus. De elaludtam..- De megyek mert még megbeszélésem lesz. Majd megyek Szia.

-Oké Heló.- mondtam és kinyomtam.

 Fejemet belenyomtam a párnámba és sóhajtottam egy hangosat. Feltápászkodtam az ágyamról és elmentem a fürdőszobámba. Arcot és fogat mostam, a hajamat meg összekötöttem egy copfba. Leballagtam a lépcsőn, tesóm a konyhában ült és éppen evett.

-Hali hugi.- mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam arcára.

-Jó- szünetet tartott- reggelt.- kuncogott. A vállába bokszoltam.- Naaa- nyafogott. Vigyorogva mentem oda a hütőhöz. Kivettem a tejet, majd egy tálat és öntöttem bele müzlit. Leültem Jess mellé.- Mit csinálsz ma?-kérdezte mosolyogva.

-Találkozok valakivel.-mosolygotam vissza. Nagyon reméltem, hogy nem kérdezi meg hogy kivel. Nem akarom neki elmondani. Kéérlek kéérlek ne kéérdezd meg...

-És kivel?- szegezte nekem akérdést. Nagyot nyeltem.

-Valakivel.- mosolygtam rá egy 'úgysemmondomel!' fejjel.

-Naaaa kivel?- kérdezte sejtelmesen.

-Nem mindegy? - húztam össze a szemöldököm. Már csak abban reménykedtem, hogy ...

-Justinnal?- csillant fel a szeme. Ilyen nincs!!! Ajj nem akarom neki elmondani mert képtelen titkot tartani. Azt hiszem..

 Bólintottam egy halványat de észre vette. P*csáába!

-Wááá- sikított fel. - A nővérem randizik Justin Bieberrel.- mondta mint egy óvodás. Megforgattam szemem. Felállt és elindult volna. De visszarántottam.

-Ha elmered mondani valakinek ki leszel nyírva.- néztem rá szigorúan. -És amúgy is, ez nem egy randi. - hajtottam le a fejem.

-Na persze én meg Chuck Norris vagyok..- húzogatta a szemöldökét.

-Idegesítessz. - néztem rá komolyan, mire nevetni kezdtünk.

-Ééés mit veszel fel?-kérdezte vigyorogva.

-Nem tudom. - mondtam és bekanalztam a müzlim.

-Akkor gyere.- vigyorgott és felrángatott gardróbom elé. Nagyot sóhajtottam és leültem az ágyamra. 10-15 perc múlva megszólalt. -Mit szólnál ehez?- vigyorgott a kezében pár ruhával.

-Ez fenomenális.- vigyorogtam. Még válogatott nekem pár kiegészítőt. - Isteni vagy .- mondtam és egy puszit nyomtam arcára.

-Aztán csinos legyél. -vigyorgott és kiment.

 Megforgattam szemem és elmentem letusolni, hajatmosni. Miután ezekkel készen lettem, sminkelni kezdtem. Először egy kis korrektort kentem fel mert kisseb karikák voltak szemeim alatt. Sokat gondolkoztam és végül füstös szemeket csináltam magamnak, egy halvány szájfény és már készen is voltam. Ezután jött a hajam, gyorsan megszárítottam majd kissebb hullámokat tettem bele. Nekem tetszett.:)

 Már fél 4 volt mikor elkezdtem öltözködni. Jess egy fekete forró nacit, egy fehér csőtoppot, és egy szintén fekete szőrös mellényt választott. Felkaptam a kiegészítőimet, egy hosszú nyaklánc ami végén egy nagy, fekete toll ( tiszta Ke$ha feeling;)) volt, és még egy csomó karika karkötő. illetve egy fehér saru. Miután kész lettem, bementem Jess  szobájába.

-Hűűhaa.- vigyorgott.

-Köszii.- mondtam és megöleltem. 

-Nincsmit.

 Csengettek.

-Elmentem majd jövök... - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam arcára.

-Szia.- vigyorgott.

 Leszaladtam a lépcsőhöz és ajtót nyitottam.

-Hali.- vigyorogtam rá Justinra. Végignézett rajtam Majd mégegyszer. És mégegyszer. ÉS mégegyszer. Nem unja még?

-Szia.- köszönt Úgy 2 perc után. Megforgattam szemem Ő közelebb lépett és átölelt. Megcsapott isteni illata. Szerencse, hogy fogott, mert biztos, hogy össze estem volna ha nem tart.

-Hova megyünk?- kérdeztem mosolyogva miután elengedtük egymást.

-Le a partra.- vigyorgott.

 Felemelte a könyökét, én belékaroltam és elindultunk. 5 perc alatt odaértünk. És össze-vissza sétáltunk. Jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Eléggé megkedveltem. Talán túlságosan is ahoz,hogy csak barátok legyünk.. Habár nem úgy vettem észre , hogy ő Csak barát akar lenni...

-Sóval nincs barátod? - kérdezte hirtelen. Nem mert szemembe nézni.

-Nincs. -sóhajtottam és lehajtottam fejemet. Nem mintha szomorú lennék, csak eszembe jutott, a sok régi 'szép' emlék..

-Bocsi de tudnom kellett.- mondta és elfordította fejét a tenger felé.

-Semmi baj.- mosolyogtam. Visszafordult felém és ő is mosolygott. Hirtelen megtorpant. Üveges tekintettel bámul előre.

-Mi a baj?- kérdeztem. Nem válaszolt, csak állt ott mint valami szobor. Kezdett megijjeszteni. - Justin, mi a baj?- nem jött ki belőle egyetlen szó sem. Mégjobban magához húzott és szélsebesen megindultunk visszafelé. Már nagyon messze voltunk az előző 'helyünktől'. Mikor besokalltam.- Justin mi a baj??-emeltem fel a hangom. Felsóhajtott és leült a homokba, közel a vízhez. Én még mindig csak álltam mellette. Felemelte a fejét és bólintott egyet, hogy én is ülljek le. Nagy nehezen rávettem magam és leültem mellé. Már megint meg akartamkérdezni, hogy 'Mi a baj?' mikor beszélni kezdett.

-Tudod, az előbb megláttam valakit. - lehajtotta a fejét. - Régen a legjobb haverom volt.- halványan elmosolyodott. De azzonnal fagyos arca lett mikor folytatta: - Aztán egy nap találkoztam egy lánnyal. És eléggé összemelegedtünk. -nyeltem egy nagyot. Ő félve nézett fel rám. - Két hét után, mikor elementünk a csajjal sétálni találokztunk Zach-kel. Kiborult és üvöltözni kezdett miszerint Bailey ( így hívták ) az ő csaja. Én csak hallgattam amit mondd és nem értettem, hogy mi van aztán mikor megkérdeztem Bailey-t hogy ez igaz-e azt mondta igen. Zach nem tudott megbocsájtani azóta sem. És megesküdött, hogy pokollá teszi az életem.- szomorúan biggyesztette le ajkát.- Féltelek. -suttogott.

 Ez az egyetlen szó járt a fejemben 'féltelek'. Melegséggel telt meg a szívem. Gyomromban a pillangók vad táncot jártak. Úristen? Mi van velem? Közelebb ült hozzám, átkarolt és úgy néztük a tengert.

-Sajnálom.- suttogtam. - Ha igazi barát lett volna megbocsát. - mosolyogtam rá.

-Tudom. -mondta halkan. Hozzábújtam és bele szippantottam nyakába. Ez az illat. Lecsuktam szemeim és a nyakához nyomtam fejem.

-És ne félts.- mondtam mosolyogva.

-De féltelek. Nem tudod mire képes.- mondta szomorúan.

-Akkor se!- mondtam határozottan.  És egy puszit nyomtam arcára. Elmosolyodott és felém fordult. Elvesztem gyönyörű barna szemeiben. Legszívesebben most rögtön megcsókoltam volna. NA NEM JENNIFER!  NE IS GONDOLJ RÁ! Még mindig bámultuk egymást, amikor valaki röhögve énekelni kezdett a hátunk mögött.

-'Love is in the air, Everywhere I look around. Love is in the air every sight and every sound...' -hátrakaptam a fejmet. Ryan volt az. justin idegesen fújtaki a levegőt.- Cső haver, Szia Jen.- köszönt  vigyorogva. Biztosan büszke volt magára..-.-

-Cső- mondta unottan Justin.

-Szia.- köszöntem neki mosolyogva.

-Hát ti mit csináltok?- vigyorgott.

-Tippelj.- morgott Juss. Felkuncogtam.

-Na mindegy megyek nem zavarom a szerelmes párt.- röhögött. Megforgattam a szemeim.

-Szia Ryan..- és el is ment, véérge.

-Olyan jókor tud időzíteni. - morgolódott Biebs.

-De ő is.- mutattam csörgő telefonomra. Ránéztem a kijelzőre de nem ismertem a számot.- Ki az isten ez? - csattantam fel. Juss kuncogni kezdett és intett, hogy vegyem fel. Megrántottam a vállam.

-Haló?- szóltam bele bizonytalanul.

-Szia, Jennifer? - köszönt bele valaki vidáman.

-Igen én vagyok az, de ki maga?- felvontam szemöldököm. Nem volt ismerős a hang.

-Scooter Braun vagyok. - na álljon meg a menet! Scooter Braun?!? Justin menedzsere?!? De mit akarhat Ő tőlem? Justinra pillantottam aki nagyban vigyorgott. Egy hang nem jött ki a számon. Így folytatta. -Justin elküldte nekem a videódat és ha ráérsz holnap bejöhetnél vele a stúdióba.- leesett állal bámultam ki a fejemből. Mivaan? Nem tudtam felfogni, hogy mi történik velem. Úristeen.- Szóval mit mondasz?- zökentett ki gondolkodásomból.

-Mii? Ja igen. - úristen.

-Akkor holnap reggel 9-re megy érted Jsutin. Eggyütt jöttök mert neki is énekelnie kell. - mosolygott.

-Oké köszönöm.- vékonyodott el a hangom. Gyomrom görcsben volt. ÚRISTEEN!

-Akkor szia.- köszönt és kinyomta. Úristen, úristen, úristen, úristen, úristeeeen!!

-Te kis sunyi.- húztam el a telefont a fülem mellől majd 'szúrósan' rápillantottam.

-Mi az nem is örülsz?- kérdezte kétségbeesetten.

-Már hogyne örülnék?- nevettem.- köszönöm. -vigyorogtam rá és szorosan megöleltem.

-Nincs mit. - vigyorgott ő is.

- Vannak saját számaid?- kérdezte csillogó szemekkel.

-Hátt..- elpirultam.- mondhatjuk..- megvakartam tarkómat.

-Ezt vehetem igennek?

-Aha..-suttogtam. Nem nagyon szerettem másoknak játszani a számaimat.. Néha már magamnak sem.

-Valami baj van velük? - aggódott.

-Nem csak tudod..- rövid szünetet tartottam. - Bennük van az összes emlékem. A rosszak is.- hajtottam le a fejem.

-Gondolod nekem nincsenek? -  kérdezte mosolyogva, közben tekintetemet kereste.

-Jóó de azért az nem ugyanaz.

-Dehogynem.- vágta rá.

 Aztán eszembe jutott, hogy láttam egy videót amiben Ő volt ahogy énekli a Down To Earth-öt ül a színpad szélén és sír. Akkor mégis csak igaza van...

-Hiszek neked.- sóhajtottam. Elmosolyodott és újra átölelt.

 Még néztük egy ideig a tengert, beszélgettünk. 9 körül hazafelé vettük az irányt és megbeszéltük, hogy holnap reggel 10re jön értem és megyünk a stúdióba. Nyomtam egy puszit arcára és elment.

-Sziaa Jessyy.- kiabáltam miután beléptem az ajtón.

-Haliii.- ugrált le a lépcsőn.- Na milyen volt? Mit csináltatok? Aranyos volt? Megcsókolt?  Mit mondott? - bombázott idióta kérdéseivel.

-Nyugi. - intettem csendre kezemmel. - Jó volt, mikor nem az? , NEM! és sokmindent. - vigyorogtam rá. - Ééééééés képzeld holnap megyek vele stúdiózni. - eltátotta a száját én meg folytattam. - Justin felvette tegnap videóra ahogy énekelek és megmutatta Scooternek aki ma felhívott és azt mondta találkozni akar velem!!!! - hadartam el egy szuszra.

-Úúúristen!- visított fel. És nyakamba borult. - A nőővéremből sztár lesz. - olyan édesen mosolygott mint még soha. Nevetnem kellett.

-Csak elmegyek és énekelek neki.- kuncogtam.

-És gondolod hogy azt fogja mondani, hogy 'Bocsi Jen sz*r a hangod inkább menj haza'?!- csípőre vágta a kezét, és csücsörített. 

-Remélem, hogy nem. - pánikoltam be.

-Jaaaj de hülye vagy. -nevetett.

- Menj aludni mert holnap fontos napod lesz. - mondta 'szigorúan'.

-Igenis.- tisztelegtem egyet majd felszaladtam a szobámba, megfürdötem majd csipogtam egyet Twitterre

'Úúúristen holnap stúdiózás @ScooterBraun nal. és Justinnaaal. huh.:D'

Lehajtottam notebookom és álomra hajtottam fejem.

12. 'Határtalan boldogság.'

2011. jan. 1. 16:30 - írta zsanciiii

Hellóó.(: bocsi h megint későn de nem hiszem hogy a jövőhéten túl aktív leszek..:S mert nem  lesz gépem csak majd pénteken, úúúgyhogy nem tudom h h fogom felrakni a részeket...:S biztos hogy nem lesz naponta 100% talán 2-3 napont vagy 3-4 xD... nem tudom.:) a részről annyit hogy sztem uncsi lett...:S meg rövid de ennyit sikerült most összehoznom. ezer bocs. De azért örülnék ha 1 embernél többen kommentelnének..:/ mert látom, hogy hányan olvassátok de nem írtok., haajhajj. :S

 És utólag is BUÉÉK mindenkinek.:D holnapra meg 'jó' sulit-.-... xD na tsáóó.;) <3

 

-Na perszee..- nevetett gúnyosan.

-Nem hiszed el?- húzogtattam a szemöldököm. Megingatta a fejét.-Akkor hülye vagy.- vigyorogtam rá. Felkuncogott, és akkor tesóm jött le még egy adag poszterrel. Justin egy könyörgő pillantást vetett rám, felsóhajtottam.

-Jessica szerintem elég aláírásod van már.- mosolyogtam rá kedvesen.

-Jó.- csüggedten felsóhajtott és lehajtotta a fejét.

-Na gyere ide.- vigyorgott Justin. Felállt és megölelte testvéremet.

 'Köszönöm' tátogta Justin. Elvigyorodtam és bólintottam. Jess felkapta az összes aláírását, elköszönt Justintól és felment szobájába.

-A fenébe. - sóhajtott egyet és fáradtan levágódott a kanapéra.

-Na mi van szupersztár?- néztem rá kihívóan.- Csak nem elfáradtál?

-Ééén?- mutatott magára elképedten.- Soha!- vigyorgva felpattant.- Csak fáj a kezem.- húzta a száját.

  Felsóhajtottam, leültem az ágyra, Ő meg mellém. Tenyereim közé vettem kezét és óvatosan masszírozni kezdtem. Testével felém fordult, és elkövettem egy hibát. Belenéztem gyönyörű barna, csillogó szemeibe. Teljesen elvarázsolt. Zavaromban elfordítottam fejem, és kezére szegeztem szemeim.

-Jobb már?- kérdeztem egy félmosollyal az arcomon. Kihúzta 'mancsát' és megmozgatta.

-Sokkal jobb köszi. - vigyorgott.

-Szivesen.- mosolyogtam rá.- Kérsz valamit inni?- Bólintott egyet. Felálltam és kimentem a konyhába. Öntöttem két pohár narancs levet, majd a két pohárral a kezemben indultam volna vissza, de Justin már a konyhaajtóban állt. Kicsit megijjedtem.

-Basszus. -torpantam meg. Elvigyorodott. Kezébe nyomtam innivalóját és elindultam a szobám felé. Éreztem, hogy követ, ezért megforultam, ééééés igazam lett. Ott jött mögöttem vigyorogva. Megforgattam szemeimet és mentem tovább.

 Mikor beléptünk láttam, hogy megakad a szeme a zongorán.

-Szeretsz játszani?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Imádok.- mosolyogtam rá. Nem mondott semmit, csak belémkarolt és leültetett a zongorám elé.

-Játssz!- vigyorgott. gondolkozni kezdtem de nem jutott eszembe semmi.

-Mit?- fordultam felé. Megvonta a vállát. - Most aztán segítettél.- nevettem. Felkuncogott. Ajjj... nem jutott eszembe semmilyen szám. Elővettem a kottás mappám és a ongora tetejére dobáltam a lapokat.

-Ez meg mi?- Justin felvette az egyik lapot, és húzogatni kezdte a szemöldökét. A 'Down To Earth' kottája volt. Elpirultam. Berakta a kottatartóba és várta, hogy elkezdjem játszani. Felsóhajtottam és 'zenélni' kezdtem.. Mosolyogva figyelte minden mozdulatom. Majd énekelni kezdtem, óvatosan rápillantottam, szemei egy pillanatra elkerekedtek, madj 'őrült' mosolygásba kezdett. Azaz engem megőrjített vele, mert annyira aranyos volt. Az utolsó versszakot eggyütt énekeltük el.

-Gyönyörű a hangod. - mondta majd mélyen szemeimbe nézett. Ez nem igaz, miért csinálja ezt velem. Teljesen elolvadok tőle... Elkaptam tekintetem és elpirultam.

-Köszönöm.- suttogtam.

-Énekelsz még nekem valamit? - kérdezte csillogó szemeivel.  Valamit ki kell találnom mert így soha nem fogok tudni NEM-et mondani...

-Legyen.- mosolyogtam rá. Miközben én kottát kerestem Ő felállt és csinált valamit a zongora elejénél. De nem nagyon izgatott.

 Miután eljátszottam neki még egy darabot, megcsörrent a telefonja. Kicsit furcsálltam, hogy a zongorámon volt az iPhoneja. És akkor leesett. Megvártam amíg leteszi.

-Ugye nem vetted fel videóra?- néztem rá kérdően.

-Ööööhhm...- megvakarta a fejét.- Nem?- kérdezte bizonytalan hangon.

-Töröld ki!.- mondtam 'határozottan'. Bár már majdnem mosolyogtam.

-Nem.- jelentette ki. - De ha nem haragszol haza kell mennem.- mosolygott rám.

-Te kis sunyi. - szúrós tekintettel néztem rá madj nevetni kezdett, ahogy én is.- AMúgy nem haragszom. -vigyorogtam rá. Megforgatta szemeit, és elindult lefelé a bejárati ajtóhoz.

-Öhhmm. Jen?

-Igen?- kérdeztem mosolyogva.

-Elmegyünk holnap valahová?- kérdezte, és lehajtotta a fejét. Mintha iszonyatosan félne a válaszomtól. Gondoltam húzom egy kicsit az agyát.

-Háááááát...- nyújtottam.- Nem is tudom... milyen nap is lesz holnap?

-Péntek. - sóhajtott lemondóan.

-Oké. -vágtam rá vigyorogva. Felkapta a fejét, és megölelt.

-Akkor majd holnap..- kacssintott és elment.

 Határtalan boldog voltam. És nem azért mert 'ÚÚRISTEN JUSTIN BIEBERREL FOGOK RANDIZNI!!...' vagyis de azért.. Csak én nem úgy értettem, hogy 'Juustin Bieberrel a híre tinisztárral' hanem 'Justin Bieberrel az irtó dögös új barátommal...' Örömömben sikítottam egyet, de csak egy nagyon halkat. Majd felmentem szobámba, megfürödtem és elaludtam..

11.

2010. dec. 28. 21:22 - írta zsanciiii

 Na bocsi h ilyen későn, de most utdom csak felrakni...:) és mivel régenvolt már rész ezért most extra hosszú!:D remélem nem útáltok meg az egyik 'eseményért'... xD csáóó.<3

 

 

 Reggel kicsit sem lepődtem meg azon, ahogyan felüdtünk. A fejem Juss melkhasán volt, az egyik lábamat pedig átkulcsoltam az övéin. Mondjuk a keze 'kicsit' lejjebb volt a kelleténél...

 Felnéztem rá, és ő pont akkor csukta be a szemét. Próbált elharapni egy mosolyt, de nem sikerült neki.

-Tudom, hogy fent vagy.- suttogtam csábosan a fülébe. Mire őt kirázta a hideg. Elmosolyodtam, és kezéért nyúltam ami ott 'pihent' a fenekemen. Megfogtam csuklóját és próbáltam eltüntetni onnan a kezét, de ő annál erősebben szorított.- Justin - Drew - Bieber- tagoltam a nevét- tüntesd el onnan a kezedet. - suttogtam a fülébe. Újra végig járta a borzongás.

 Beleharapott alsó ajkába, és csukott szemmel megingatta fejét. Tudtam, hogy el kell valamivel terelnem a figyelmét. Ezért hevesen megcsókoltam, de még csak vissza sem csókolt. Egyre követelőzőbben csókoltam, de nem tágított.

-Te bajod.- suttogtam ajkaiba, majd felálltam és elmentem a fürdőbe.

 Beálltam a zuhany alá és sikeresen leforráztam a karomat. Iszonyatosan lüktetett a bőröm a forró víztől. Persze egyből engedtem rá hideg vizet de kicsit sem lett jobb.

-Fenébe.- visítottam egyet. A karom egyre vörösebb lett, és fel is dagadt. Újra hideg víz alá raktam ami kicsit enyhítette a fájdalmat, de még így is elviselhetetlen volt.- K*rva életbe!- morogtam. Nem volt túlzott szokásom a csúnya beszéd, de amikor ilyen szerencsétlen voltam állandóan káromkodtam...

 Kopogtattak. Magamra tekertem egy törölközőt.

-Gyere- dünnyögtem.

-Minden oké?- dugta be a fejét Justin.

-Nem igazán..- elé tartottam a kezemet, melyen kisebb hólyagok keletkeztek.

-Eww.- mondta egy 'ezdecsúnya' fejjel.- Gyere. - nyújtotta oda kezét.

 Megfogtam, és lementünk a konyhába. Ott leültetett egy bárszékre és elment. Pár perc múlva egy fehér dobozzal a kezében jött vissza. Elővett belőle egy flakont, és a kezemre nyomott belőle valami folyadékot. Először csípett de aztán teljesen megnyugodott tőle, lüktető kezem. Közben Pattie is felébredt és lejött a konyhába.

-Sziasztok gyerekek.- mosolygott.

-Jó reggelt.- mosolyogtam vissza.

-Mit csináltál a kezeddel?- aggódott Pattie.

-Csak forró volt a víz..- mondtam, majd Justinra néztem aki éppen elővett egy fehér pólyát és betekerte vele a kezemet. Mikor végzett egy óvatos puszit lehelt rá. - köszönöm.- mosolyogtam rá. és adtam a szájára egy puszit.

-Máskor is.- vigyorgott.

-Na Álj!- mondta pattie 'szigorúan'.- Ti eggyütt vagytok?- húzta fel a szemöldökét.

-Mi eggyütt vagyunk?- vontam fel én is a szemöldököm miközben Justinra néztem.

-Az attól függ.- mosolygott.

-Mitől?- kérdeztük kórusban Pattievel. Felkuncogtam.

-Sophie Adams. ahogy kimondta nevem szívem hatalmasat dobbant. -LEszel a barátnőm?- mosolygott. Bár egy kis félelmet láttam szemeiben...

-Igen.- vigyorogtam. Hatalmas mosoly terült szét arcán. Nyomtam egy puszit a szájára. Majd villant egy vaku. Justinnal egyszerre kaptuk fel a fejünket. Pattie állt a konyhaajtóban egy fenyképezővel a kezében.

-Olyan édesek vagytok eggyütt.- mosolygott, és mintha egy könnycsepp csillant volna fel a szemében.

-Jaaj anyaa...- nyavalygott Justin. Felkuncogtam.

-Felmegyek átöltözni.- Jussnak felcsillant a szeme és jött volna utánnam. Megfordultam és egy jelentőségteljes pillantást vetettem rá. - 5 perc. -nevettem. És gyorsan felszaladtam a szobájába.

 Előkaptam a táskámat és felvettem egy fekete csőnadrágot, egy fehér toppot és egy kis fekete mellényt. Plusz egy fehér Suprát. Hajam összefogtam egy copfba és már kész is voltam.

 

 

 Itt lecsuktam a notebookomat és eldöntöttem, hogy kicsit sem hatnak meg a JB fanfictionok. Ahogyan Justin Bieber sem. Persze nem mondtam azt, hogy 'Fúúúúj Justin Bieber hülye kis b*zi...' Én nem ismerem és anélkül nem fogok róla ítélkezni. Mondjuk azt nem értettem, hogy miért olvad el több millió lány attól (köztük a 14 éves hugom -.-), hogy megrázza a haját. Szerintem ez kicsit gáz. De ők tudják...

 Viszont volt egy száma amit imádtam a Down to Erath-öt. Szerintem ez volt a legszebb száma. És hát... minden nap eljátszottam. Leültem a zongorám elé, és játszani kezdtem.

 

 I never thought that it'd be easy,
 Cause we're both so distant now,
 And the walls are closing in on us and we're wondering how,
 No one has a solid answer,
 But just walking in the dark,
 And you can see the look on my face, it just tears me apart.

 So we fight, 
 Through the hurt,
 And we cry and cry and cry and cry,
 And we live, 
 And we learn,
 And we try and try and try and try! (véégig.)

 

 Elégedetten pillantottam fel a zonogora elől. Majd megcsörrent a telefonom.

>>>>>Marie

-Helló csajszii!- köszönt vidáman. Elmosolyodtam.

-Szijja te lány. - nevettem.

-Nincs kedved lemmenni a partra?- kérdezte reménykedve.

-Dehogynem. -vigyorogtam.- Mikor?

-Öööömm... 5 óra van...- gondolkozott.- fél 7-re eléd megyek oké?-hallottam hanjgán hogy mosolyog.

-Az jó lesz. Akkor fél 7-kor nálam.

-Okéé- nyújtotta el.- akkor sietek. Csáóó.

-Szija.- nevettem. Ledobtam iPhonomat az ágyamra. És a fürdőszobámba vettem az irányt. Letusoltam, hajatmostam és elkezdtem magamat sminkelni. Lealapoztam magam, aztán púder, pirosító, füstös szemek (kedvencem...) egy kis szemhéjtus, szempillaspirál, végül pedig egy halvány szájfényt kentem fel. Ezzel egy fél óra alatt megvoltam majd jött a hajam. Nem tudtam eldönteni, hogy göndör vagy egyenes legyen. Dobtam egy sms-t Marienek, hogy szerinte milyen legyen.

>>>>Egyeneees.*-*. csók. - elmosolyodtam, majd kapcsoltam be egy kis zenét, és úgy mentem vissza a hajamat csinálni. Szög egyenesre vasaltam. Vissza mentem a szobámba és táncolva kerestem ruhákat. Felvettem egy fekete forró gatyát, és egy hosszú inget amit a derekamnál összehúztam egy övvel. Egy napszemüveget és egy szalmakalapot. Illetve egy sarut. Ennél sportosabban szoktam öltözködni de most valahogy ilyen hangulatom volt... Ránéztem az órámra, negyed 7-et mutatott. Leültem a notebookom elé és felmentem Twitterre.

 Le a partra Marieveel.;) <3 - írtam majd még megnéztem egy két ember oldalát.

 Bepakoltam a telefonomat, kulcsot, fülest, rágót, zsepit meg mindent amire szükségem lehet egy nagy hippi stílusú táskba.  Felvettem és lementem a konyhába. Kivettem egy kis baracklevet, és gyorsan megittam. Mivel még Marie nem volt ott bementem a nappaliba.

-Mit csinálsz hugi?- kérdeztem mosolyogva és leültem Jess mellé. Nem lepődtem meg, hogy nem válaszolt.. Éppen Justin Bieber ment a TV-ben. Megforgattam szemeim.

 Csengettek.

-Jessica elmentem majd este jövök. Szia.- ordítottam neki vissza az ajtóból.

-Okéé Heló.- köszönt.

-Szija kislány.- köszöntem Marienek.

-Heló. -vigyorgott. - Húú de csinos vagy.- elpirultam.

-Te sem panaszkodhatsz. -kacssintottam rá. Ő a feje elé kapta kezét és legyezni

 Röhögve mentünk el a partig, ami itt volt 5 percre a házunktól. Mikor odaértünk levágódtunk a homokba, közel a vízhez és kibeszélgettük magunkat.

-Éééés mi újság Rickkel?-húzogattam a szemöldököm.

-Naaa..- elpirult.

-Összejöttetek?- leesett az állam. Marie 2 éve belé van zúgva...

-Nem..- nyavalygott.- vagyis de.. de naa. - rák vörös volt.

-Úrsiten Mariee!!.- visítottam. És a nyakába kapaszkodtam. Átölelt és nevetni kezdett.

-Nyugi máár te lány. - mondta nevetve. Elment mögöttünk egy lány csapat akik a Love me-t énekelték JB-től.

-Na neee...!!!- visítottam a röhögéstől. Marie ordítani kezdett

-'LOVE ME, LOVEE MEE! SAY THAT YOU LOVE MEE...'

-'FOOL ME FOOL ME OOH HOW U DO ME'- ordítottam én is.

-'KISS ME KISS ME SAY THAT U MISS ME TELL ME WHAT I WANNA HEAR TELL ME YOU LOVE MEEEEE...'- 'énekeltük' torkunk szakadtából.

 Dőltünk a nevetéstől, majd mikor már megbírtunk moccanni Marie felállt és engem is magával húzott. Átkaroltuk egymást, és úgy mentünk hazafelé.

-Majd beszélünk, szeretleek.- vigyorgott Marie és átölelt.

-Én is téged.- mosolyogtam, majd jó szorosan megöleltem. És elment.

***

 

 Másnap reggel iszonyatosan kómásan ébredtem, ami nem csoda hiszen még csak 7 óra volt. Nem tudtam visszaaludni. Ezért felkeltem és letusoltam, majd próbáltam valami értelmes fejet varázsolni magamnak. Nagyjából összejött...
 Visszamentem a szobámba és beálltam a gardróbom elé kiszedtem belőle egy sötét farmert, fekete cső toppot és egy fekete-fehér kockás inget, amit nem gomboltam össze. Letrappoltam a konyhába és csináltam egy kis palacsintát.

***

Már 10 óra volt és unatkoztam. Jessica még nem kelt fel, én meg úgy döntöttem, hogy elviszem a kutyusomat sétálni. Felraktam egy napszemüveget, és felvettem egy fekete suprát. A pórázzal a kezemben mentem hátra Daisyhez. (hatalmas Golden Retriever.(: ) Odarohant hozzám, és őrülten ugrálni kezdett mikor meglátta mi van a kezemben. Nagy nehezen ráraktam és elindultam vele a partra.
 Nem sokan voltak lent, csak egy két család, gondolom túristák..
Arra eszméltem, hogy kutyám iszonyatos erővel húz befelé a vízbe. Ő már benne volt, de még húzott engem is.

-Nee Daisy.- visítottam, mikor már én is a vízben voltam. Ő csak vakkantott egyet. Nevetni kezdtem majd leguggoltam a vízbe (már teljesen mindegy volt... csurom víz voltam) és kitártam a karjaimat. Teljes erejéből nekem rohant én meg hátraestem, amit ki is használt és nyalogatni kezdte arcomat. -Fúújj.- nevettem, és próbáltam felülni, mert jött egy nagy hullám, ami végül 'csak' a nyakamig csapta fel a vizet. Már vagy 2 órája mászkáltunk a parton amikor egy fiú banda kezdett el 'randalírozni'. Iszonyatosan hangosan röhögtek... Szerintem zengett az egész part. Szerencsére már megszáradtam, nem úgy mint az idióta kutyám aki még mindig a vízben lófrált.

 -SZIJA CICA VAN GAZDÁD? -ordította oda nekem az egyik srác. Nevetve  megforgattam szemem. Gondoltam ideje hazamenni.
'Bekaptam' két ujjam és fütyültem egyet, ezzel jelezve Daisynek, hogy jöjjön vissza. Vette az adást és visszaszaladt hozzám. Ráraktam a pórázát, majd mikor már indultam volna megrázta magát, én meg csupa víz lettem.

-Dézii. -visítottam rá. Ugatott egyet és tovább csóválta farkát. - Ajj te kis hülye.- nevettem és megöleltem nedves kutyám.Végignyalt az arcomon. - Pfúj. - mondtam egy grimasszal az arcomon. A fiú banda nevető görcsöt kapott.
 
-Kell egy 'törcsi'?- ordított az egyik mire még hangosabb röhögésben törtek ki.

-Rámférne. -kiabáltam vissza mosolyogva. Közelebb jöttek, egy- kettő még mindig nem bírta abbahagyni a röhögést. Az élen jött egy srác, egyből odanyújtotta a kezét.

-Ryan. -vigyorgott.

-Jennifer, de csak Jen.- mosolyogtam és kezet ráztam vele. Azátn ezt még négyszer eljátszottuk...
 5-en voltak Ryan, Matt, Will, Lex és Dylan. Megismertem őket, sokat sétáltunk hülyültünk, majd 1-kor hazafelé vettem az irányt. Mindenkivel lepacsiztam Ryannal telefonszámot cseréltünk, hogy ő majd meg adja a többieknek. Bár ahogy elnéztem esze ágában sem volt...
 Otthon még mindig csak Jessica volt aki továbbra is aludt. Már fél 2 volt. Gondoltam felkeltem. Belopóztam a szobájába, ráugrottam az ágyára és visítozni kezdtem.

-JÓÓÓ REGGEEELT!!- puföltem egy párnával.

-Basszus Jen húzzál már el. -morgott és egy párnát vágott a fejemhez.

-Jó reggelt. - mondtam normális hangnemben, de még mindig vigyorogtam.

-'regelt.- dörmögött. Felült az ágyában. Kezét fejéhez húzta és hatalmasat ásított.

-Meddig voltál fent kisasszony?- utánnoztam apa hangját, és összehúztam szemöldököm. Nevetni kezdett.

-Fél négyig -mondta egy önelégült mosollyal az arcán.

-Te aztán sokáig bírtad.- kuncogtam.- Na mindegy van a hűtőben palacsinta. -mondtam vigyorogva és visszahúztam a szobámba.
 
 Éppen zongoráztam mikor hugom visítozni kezdett. Azt hittem valami baj van úgyhogy eszeveszetten rohanni kezdtem a szobája felé. Feltéptem az ajtaját, ő meg éppen az ágyán ugrált egy poszterrel a kezében, mint valami idióta.

-Mi a baj?- lihegtem.

-ÚÚÚÚRISTEEN!- visított egyet és a nyakamba ugrott. - Úristeen...

-Jól vagy?  - ha megint ivott egy csomó RedBullt én esküszem megölöm. Tudniillik hiperaktív lesz tőle...-.-

-Úristeeeeen!- kicsit vicces volt, hogy mást sem tud hajtogatni..

-Jessica mondjad már, hogy mi van!- szóltam rá.

-Vissza költözik..

-Ki? Ki költözik vissza?- értetlenkedtem.

-Justiiiin!! (Bieber) Visszaköltözik Canadábaa.- visított. Volna!, ha nem fogom be a száját. Ennyi?!?

-És az miért is olyan nagy dolog?

-Háát nem éérted??- hát nem..- Ebben a városban lakik. - ujjongott.- Lesz koncertje meg minden..- na igen.. hugi elég nagy Bieber fan volt.

-Nagyon jó. -mondtam egy műmosollyal az arcomon, és kimentem a szobájából. Kicsit sem hatott meg. Komolyan ezért kell visítani mint egy elmebetegnek...
 
 Csipogott a telefonom.
 
'Önnek egy új üzenete érkezett.'
>>>Ryan

 Csőőő ha van időd gyere msnre.;) ryanb.@hotmail.com

 Mivel untkoztam bejelentkeztem és felvettem Ry-t. Egyből rámírt:

- Hellóó csajszi.;)

-Hali Ry. :D Kapcsoljuk már be a kamerát jó? xD

-ennyire hiányzok?:D xDD

-Áhh igen Ry bébii nem bírom nélküled. *plázacicahang* xD- közben elindítottam a kamerát, és mostmár beszéltünk. Ryan még mindig röhögött.

-Haver jól vagy?- nevettem.

-Ja aha..  - nevetett. - Amúgy micsinálsz?

-Unatkozok. Jaaj hugom az előbb elkezdett visítozni, mert Justin Bieber visszajön Kanadába. - kuncogtam.

-Na neeee...- hitetlenkedett.- Ezért visított? nem hiszem el.

-Na váárj - ördgien elmosolyodtam felkaptam a notebookom és a hugom szobájába mentem, de az ajtóban maradtam, íg nem látta a gépemet. Ryan felé fordultam és szám elé raktam az ujjamat hogy maradjon csendben. Ő bólintott.

-Jess. Felhívtad már a barátnőidet, hogy elújságold nekik, hogy Justin jön Kanadába?- kérdeztem mosolyogva.

-Uhh basszus.- csapott a homlokára, majd felállt és tárcsázni kezdett. -Köszii.- vigyorgott rám. Én csak mosolyogtam rá egyet, hátráltam egy lépést és kimentem a szobájából. Leültem az ajtója mellé majd az ölembe vettem a gépemet.

-És most?- kérdezte Ryan vigyorogva.

-Csak várj egy pillanatot. -mosolyogtam. Nem kellett több Jess őrülten kezdett ordítani a telefonba. Hangosabban mint az előbb. Én fülemre tapasztottam kezemet, Ryan meg leesett a székről majd meg pukkadt a röhögéstől. Én is nevetni kezdtem majd kb 10 perc múlva mind a ketten megnyugodtunk. De akkor hugi megint visítozni kezdett, mi meg megint röhögni.
 Nem vártam meg a következő 'visító-rohamot' , nevetve indultam vissza szobámba. Ledűltem ágyamra és gy beszéltem tovább Ry-al.

-Ez nagyon durva volt.- mondta levegőért kapkodva.

-Én mondtam. - egy büszke mosoly volt az arcomon.

-RYAN!- ordította valaki a kamera túloldaláról. -áhh menem kell anyu túlpörög.- nevetett.

-Okéé akkor majd beszélünk. -mosolyogtam.

-Oh. majdnem elfelejtettem.- vigyorgott.- Ma elmegyünk a haverokkal deszkázni van kedved jönni?

-Benne vagyok, de hozom a barátmőmet. Ha nem baj.- mosolyogtam rá.

-Ha olyan jó csaj mint te semmi kifogásom ellene. -vigyorgott.

-Áhh... még jobb- kacssintottam rá.

-Kétlem...- mondta egy picit halkabban. Felkuncogtam.- RYAN!- megint ordtítottak, mire ő nevetni kezdett és integetni.- Akkor 5re értetek megyünk. - mondta és kinyomta. Lecsuktam notebookom, és tárcsáztam Mariet. Kicsöng..

-Sziaaaa.- sipákolt a telefnoba, amitől kis híján bedugult a fülem.

-Hali Mari.- nevetve átraktam a másik fülemhez a telefont. - Van kedved ma 5- kor deszkázni?- Tudtam a válszt előre ...

-Perszee.- Marie imád deszkázni, ahogyan én is.- De van egy kis probléma.mondta szomorúan.- nem jó a gördeszkám..

-Azz nem baj.- vigyorogtam. -nem ketten megyünk. Ma a parton megismerkedtem pár sráccal és ők hívtak.

-Húúúhaaa.. - mondta sejtelmes hagon.- Vannak jó srácok?- szinte láttam ahogy felcsillan a szeme..

-Áhh.. jó pasik egytől-egyig.- nevettem. De akkor fél 5-re legyél itt. Na hellóó.

-Okéé Szija.

 Ránéztem az órámra. 03:12 pm.  Akkor még van egy kis időm. Visszamentem facebookra, twitterre. Majd háromnegyed 4 kor elkezdtem készülődni. Most sportosabban akartam menni, ezért felvettem egy fekete combközépig érő nadrágot, egy pink toppal, egy pink suprával és egy fekete fullcappel. Hosszú szőke hajam kivasaltam és mire készen lettem már Marie is 'befutott'. 5-kor jöttek a srácok és elindultunk a pályára. Ryan átkarolt és úgy mentünk el a pályáig. Egy ideig csak néztük Marievel ahogyan a fiúk csinálják a mutatványokat, de aztán nekünk is adtak egy egy deszkát. Marievel egymásra vigyorogtunk és trükközni kedztünk, végig a pályán. Mire a visszaértünk a fiúk tátott szájjal bámultak minket. Mi csak nevetni kezdtünk, és lepacsiztunk. Majd észre vettem, hogy egy új taggal bővült a csapat.

 Miután sikerült becsuknia a száját Ryan közelebb lépett az 'újfiúval'. És bemutatta nekünk.

-Marie Ő itt Justin

-Bieber. - mondta Marie, miközben majdnem csorgott a nyála. Vihogni kezdtem. Marie is Bieber fan..

-Jen.- mosolyogtam Justinra és kezet ráztunk. Én elfordultam de éreztem, hogy még mindig néz.

-Jen te nem visítassz?- kérdezte Dylan, és majd megpukkant a nevetéstől.

-Úhhh váárj.- mondtam pláza pincsi hangon.- ÚÚÚÚÚRISTEEN!! ÚRISTTEEN JUSTIIIN BIEBEEEEER!!!!! ÚRISTEEN!! JUSTIIN IMÁÁDLAAAK!!!! - sipákoltam, mire mindenki röhögni kezdett. Én sem bírtam már leültem a földre és a hasamat fogtam.

 És akkor a plyán elkezdték Justi és Usher számát játszani (i need somebody to love)-

-Neeee..- visítottam levegőért kapkodva. A banda csinált egy egyhangú 'Húhaa'-t.

-Jenny.- nézett rám boci szemekkel Marie. Tudtam mit akar.

-Na neeem!.-ellenkeztem.

-Dee!- nevetve felhúzott és táncolni kezdtünk. Még anno csináltunk rá egy koreot. A végén egymásnak háttal álltunk, beleharaptunk kisujjunkba és felfelé néztünk.  A fiúk kikerekedett szemekkel néztek minket, mire újra nevetni kezdtünk. Vették a lapot, fütyülni és visítozni kezdtek. Marievel pukkedliztünk egyet és visszaültünk a földre.

-Ez állat volt.- Ryan még mindig nem tudott leállni a nevetéssel.

 Megcsörrent a telefonom.

>>>Emmett

-Isteneem. -morogtam.

-Mi a baj?- kérdezték egyszerre.

-Elküldené valaki a jó büdös francba?- kérdeztem a fiúk felé fordulva. -Gyökér ex. -mosolyogtam.

 Matt kikapta a kezemből a telefont. És szépen mondva elküldte azt az idiótát egy melegebb éghajlatra.

-Kössz haver.- vigyorogtam és pacsit adtam neki.

-Jaa nincs mit. De mikor szakítottatok?- húzta össze a szemöldökét.

-Ömm...- mikor is?- asszem 3 hónapja.

-És még mindig hívogat?- kérdezte Justin.

-Aha.. Kb minden nap azzal a szöveggel jön, hogy bocsássak meg neki.- mosolyogtam. -De én már túl vagyok rajta.

-Mit tett az a srác, hogy ezt csinálod vele? -nevetett Ry.

-Lássuk csak. Megcsalt.- hatás szünetet tartottam. - 3- szor.-

-Uhh.-ennyit bírt kinyögni. Én csak rájuk mosolyogtam. Újra megcsörrent a telfonom. Felnyögtem és ránéztem a kijelzőre.

>>>Apu- mindjárt boldogabb lettem, hogy tudjak vele beszélgetni.

-Szia. -köszöntem bele vidáman.

-Szia kicsim. mi újság?- hallottam hangján, hogy mosolyog.

-Nincsen semmi.. Hiányzoool. -nyavajogtam. Apa 3 hete elment Amerikába üzleti útra.  Mellettem a fiúk 'Húúgatni' kezdtek, nem tudták, hogy Apával beszélek. Felálltam és csendre intettem őket, majd alrébb mentem.

-Te is nekem. -mondta szomorúan.- De már csak egy hét.

-Ja...

-Jessica hogy van?

-Nem tudom, nem otthon vagyok.- mosolyogtam.- Eljöttem a haverokkal deszkázni.

-Oohh..- meglepődött.- Oké akkor felhívom Jesst is. Vigyázz magadra, szeretlek.

-Jólvan, én is téged Szia.- mondtam és kinyomtam. Visszamentem a bandához, akik nagyban röhögtek valamin. Levágódtam Justin és Marie mellé.

-Kit hiányolsz te ennyire?- húzogatta a szemöldökét Will.

-Apáát.- pirultam el. - Már 1 hónapja elment. -Húztam a szám.- De 1 hét múlva jön. -vigyorogtam.

-Eww.. az gáz.- mondta megértően Justin.

-Elég gáz. - ismételtem meg mosolyogva.- De szerintem én megyek. -pattantam fel.-Téged meg haza viszlek tesómnak. -vigyorgtam és Justinra mutattam. Ryan hatalmas nevetésben tört ki, eldűlt és a hasát fogta. Viszont a többiek nem értették, hogy mi van.

-Oké. - pattant fel mosolyogva.

-Haveeer nee!- visított Ry zihálva. Én nevetni kezdtem Justin fura fején. Ő sem vágta, hogy mivan.- Na jó. Ezt látnom kell. Mehetünk.- vigyorgott.

 Már az ajtónkban álltunk mikor a Baby zenéjét hallottuk.

-Rossz érzésem van. -  suttogott Justin. Ry-al vihogni kezdtünk. Majd bementünk a nappaliba. Tesóm a kanapén ugrált és üvöltött.

-BABY BABY BABY OOHH  BABY BABY BABY NOOO IM LIKE..

-Cső hugi.- ordítottam túl a zenét. Ő megfordult, visított egyet és leesett az ágyról.

Ryannal összestünk és röhögni kezdtünk.

-ÚRISTEEEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!- sipákolt.- JUSTIN BIEBEEEERR!!- ordított.

Justin ledermedten állt, mint egy szobor. Mikor Jess szaladni kezdett felé. Én komolyan féltettem a kölyköt.

-öh hali.- nyögte ki Justin, mikor Jess megölelte.- Figyelj. Nem kapok levegőt.- mondta zavartan Biebs.

Ryan a hasát fogta és röhögött. Velem eggyütt.

-Kössz a segítséget.- morgott oda Justin. Mikor tesóm felrohant a szobájába.

-Leálltam. -mondtam és nagy nehezen abba hagytam a nevetést. Odamentem mellé és megdörzsöltem a hátát.- Nyugi a durvább rész még csak most jön. -vigyorogtam.

Értetlenül nézett rám, majd meglátt Jesst aki egy halom poszterrel, cd-vel szánkázott lefelé a lépcsőn.

-Ez vicces lesz.- suttogtam oda Ryannak.

 Felkuncogott, én meg kimentem a konyhába 3 RedBullért. Leraktam egyet Justinnk aki nagyban dedikált, egyet odadtam Ryannak, leültem mellé és megittam a sajátomat. Justin már egy órája firkálgatott mikor Ryan bejelentette, hogy hazamegy.

-Sok van még?- nyavajgott miután Jessica felment a szobájába, gondolom posztereket keresni.

-Nem tudom. - húztam meg a vállamat. Nagyot sóhajtott és hátradűlt a kanapén.- Ezért majd ki kell engesztelened.- vigyorgott mint a vad alma.

-Jaa majd lejtek neked egy öltáncot...- montdtam halál komolyan. Először kikerekedtek szemei, majd rosszfiúsan elmosolyodott.- Perverz állat.- vágtam hozzá egy párnát.

-Naa most miért?! Nem is mondtam semmit.

-Jaa csak gondoltál.- röhögtem. Gúnyosan kinyújtotta a nyelvét. -Levágom!- figyelmeztettem.

 

 bocsi h ilyen yemmilyen vége van de megyek készülőőődni... (: sorry. éss kööszz ha elolvastad.:D

10. 'Rád gondoltam...'

2010. dec. 28. 0:08 - írta zsanciiii

Na hali:D remélem tetszik a rész ennyi telt most tőlem..:) megnéztem és a múltkor több mint 30-an olvasták el a részemet, hát el nem tudjátok képzelni milyen boldog voltam. :D
ráadásul kaptam olyanoktól kommentet akit nem is ismerek. ez megint nagyon jl esett.:))) na nem rizsázok többet csokií.<3 (ha nagyon jó kedvem lesz még írok ma egy részt;))

 

 

-Mi a baj? - rohantam oda hozzá.

-Hah? -felkapta a fejét-Ja... semmi. - megpróbált rám mosolyogni. Hát nem jött össze neki.

 Leültem vele szembe, egyik kezét megfogtam, és mélyen szemeibe néztem.- Mi a baj?- kicsit megijjesztett ahogy viselkedett, mert mintha nem is lett volna ott, csak testben...

-Semmi..- motyogta. Nem is nekem, inkább magának. Tudtam, hogy valami baja van, és megesküdtem, hogy addig nyaggatom, amíg el nem mondja mi az. De előtte

-Beszéltem Anyával és megkértem, hogy maradhass nálunk.- szemei tágra nyíltak, és szóraa nyitotta volna a száját, de nem engedtem meg neki.- Nem vitatkozom. jelentettem ki egy félmosollyal az arcomon.

-Jó..- sóhajtott egy nagyot.

 Valamiért azt éreztette velem, hogy semmi kedve nincs ahoz, hogy velem legyen... De lehet, hogy csak én parázok. Legalábbis nagyon remélem.

 Fél óra múlva, már a szobámban voltunk Ő kipakolt egy két cuccot. De olyan távolságtartó volt.

-Lemegyek a partra.- mondta és elindult lefelé.

-Várj! Megyek én is.- szóltam utánna.

-Ne! Légyszi, egyedül akarok lenni.- megfordult, és kiment. Csodás. Mit rontottam el?

*Sophie szemszöge*

 Én nem akarom megbántani... De azt sem akarom, hogy én legyek a hülye k*rva aki miatt összetörik egy másik lány szíve. Aztán meg Ő is megútálna. Iszonyatosan bűntudatom volt, ezt nagyon elszúrtam.- ezekkel a gondolatokkal mentem el a partig.

 Lementem egészen addig ahol már nem értek a hullámok, és leültem a homokba. Kellett ez az egész, egy kis idő egyedül. Emlékszem mikor Mattel összevesztünk, mindig ide jöttem hogy megnyugodjak. És általában bejött..

 Lábaimat felhúztam és átkulcsoltam kezeimmel. És akkor meghallottam egy hangot.

-SOPHIE!- ordított Justin. Jaj ne már! Elmondtam neki, hogy egyedül akarok lenni. Ilyen nehéz ezt megérteni? Ennyit a 'nyugis' estémről.

-Sophie.- zihálva rohant oda hozzám, letérdelt mellém és átölelt. Olyan jó volt, akár örökre így tudtam volna maradni... Nem Spohie!! Ne is gondolj ilyenekre! - Mi a baj?- kérdezte komolyan. Ajj.....

-Semmi. - vágtam rá. - Hagyjuk ezt az egészet. Oké?

-Milyen egészet?- hangja kétségbeesett volt. Istenem.

-Figyelj én nem tudok azzal a tudattal hozzád szólni, megcsókolni vagy bármi mást csinálni veled,- lehajtottam a fejemet.- hogy tudom te mást szeretsz.-  az utolsó szót már suttogtam.

-Mivan? Én téged szeretlek.- Felkaptam a fejemet. Két gyönyörűen csillogó szempár nézett vissza rám.

 Basszus. Ez most komolyan?!? Úristen. Hogy én mekkora egy hülye vagyok.

 Melegség öntötte el a szívemet. Szorosan hozzábújtam.

-De én azt hittem, hogy...- közbevágott.

-Mit hittél?

-Hát hogy te mást szeretsz...- remegett a hangom.

-Honnan szedted ezt a butaságot?-  hangja kedves volt.

-Te írtad Twitterre...- csak suttogtam , mert eléggé szégyelltem magamat.

-És szerinted kire gondoltam?- megrántottam a vállamat. Honnan tudhattam volna, hogy rám érti. Hiszen ott van Selena, Jasmine, Caitline... -Olyan buta vagy.- mosolygott rám, majd szorosan átölelt.

 Hatalmas kő esett le a szívemről. Talán még hallotta is, mert felkuncogott.

-Szóval szeretsz?- húztam fel a szemöldököm.

-Szóval szeretlek- mosolygott. És egy puszit nyomott fejemre.

-Én is.- suttogtam. Mert rájöttem, hogy tényleg szeretem. Elég furcsa volt, mert hát 2 napja ismerem...

 Elhajolt és mélyen szemeimbe nézett. Majd szemei ajkamra tévedtek. Elmosolyodtam és megcsókoltam. Olyan óvatos volt, mintha bármeilyk pillanatban összetörhetnék. Nyelvélvel utat tört és megkereste az enyémet.

 Elég sokáig bírtuk, olyan volt  mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy ezt megengedhetjük magunknak. Végül elhúzódott, de csak annyira, hogy homlokát az enyémnek támassza.

-Menjünk haza.- bólintottam egyet, felálltunk ujjainkat összekulcsoltuk és elindultunk 'haza'. ( Mivel az Ő házukba mentünk. )

 Hajnalig beszélgettünk majd fáradtan, szó szerint, beestünk az ágyba... 

9. 'Pánik roham'

2010. dec. 27. 19:36 - írta zsanciiii

Na hali megint.:D hoztam a mai 'adagot'...:D remélem tetszik kommentárt meg légyszi íírjatok már.x/ na csáó.

 ...Majd csalódottan kifújtam a levegőmet. 'Csak' Justin volt az. Nem mintha ő nem lenne elég jó, de akkor is. Én most arra vágytam, hogy valaki berontson a házba, egy kamerával apuval az oldalán és elordítsa, hogy ez itt a 'kész átverés'... De nem történt meg.  Justin leült mellém és szorosan megölelt.

 Tudtam, hogy Apu már messze jár. És azt is, hogy mindjárt urrá lesz rajtam egy sírógörcs.

Már vagy 10 perce ültünk ott, de még mindig nem sírtam.

 -Nyugi.- sóhajtott Justin.- Hidd el hamar el fog telni az az egy hónap.

Valami teljesen más érzés öntötte el a szívem. -Miért hagy itt állandóan?- hangomban csengett a düh...

-Muszály neki.- mondta Justin miközben megsimogatta arcomat.

-Nem! Nem muszály. Ő akarja, hogy ez így legyen!- már majdnem ordítottam.- Amióta anyával szakítottak csak a munkának él! Ebbe temette bánatát. Én nem értem meg.- felpattantam és a fürdőszobámba mentem, megmostam arcomat. Egyszerűen meg kellett nyugodnom.

 Csak hogy nem ment. Hirtelen eszeveszetten kezdtem kapkodni a levegőt, és szedülni kezdtem. Leültem a hideg csempére, mire remegni kezdtem és éreztem, hogy minden erőm elhagy. Lépteket hallottam, majd Justin nyitott be.

-Úristen! Mi a baj? - letérdelt mellém és próbálta felemelni a fejemet.- SOPHIE! Nézz rám.  - Tudtam mi jön most.- Sophie!!-rázogatta finoman a vállamat.- Ha nem szólalsz meg hívom a mentőket.

-Ne! - erőtlenül feltartottam kezemet. Még mindig kapkodtam a levegőt, és akkor jött aminek jönnie kellett.

 *Justin szemszöge.*

 -Ne- tartotta fel remegeő kezét. Ugyanúgy zihált ahogy eddig. Iszonytosan megijjesztett. Azt hittem, azért mondta, hogy 'ne' meet már vége lett volna ennek az egésznek. De tévedtem. Még csak most jött a 'java'...

 Elájult. Szemeim kitágultak. Mi? Mivaan? Lefagytam és csak bámultam rezzenéstelen arcát. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Kicsit sem fogtam fel mi történt. Mikor sikerült és hívtam volna a mentőket, kinyitotta szemeit. Szorosan magamhoz öleltem, és csak most éreztem igazán, mennyire kedvelem Őt...

-Mi-mi-miért ájultál el? - kérdeztem. Iszonyatosan megijjesztett..

-Pánik roham - suttogta erőtlenül.- 2 napja nem vettem be a gyógyszert. - egy kicsit kiakadtam. Miért nem veszi be a gyógyszerét ha tudja, hogy nélküle ez lesz?

-Na gyere ide te kis butus. -sóhajtottam majd közelebb ültem hozzá és magamhoz húztam. - Tudod, hogy rám ijjesztettél? - kérdeztem komolyan.

-Sajnálom.

 Nem tudtam, hogy mit is csinálhatnék vele, hogy hamarabb visszanyerje erejét. Aztán eszembe jutott, hogy anyu mindig kaját adott mikor már semmi erőm nem volt, egy próba után...

 'Lerángattam' a konyhába és leültettem az egyik székre. Szegény még mindig szét volt csúszva. Gyorsan csináltam neki egy szendvicset, és eléraktam.

-Edd meg.- mosolyogtam rá.

-Nem megy le egy falat sem a torkomon.- suttogta erőtlenül. Miközben lehajtotta fejét, és két kezével próbálta megtámasztani.

-Muszály lesz.- válaszoltam kedvesen.-Hidd el működik.

Sóhajtott egy nagyot, és felemelte szendvicsét. Beleharapot és rágni kezdett. Szememmel végig követtem minden egyes mozdulatát.

 Miután megette, elraktam a tányért, őt meg felvittem a szobájába. Lefektettem az ágyára. Betakargattam és egy puszit nyomtam arcára.

-Ne menj.- nyöszörgött.

 Felkuncogtam és mellé feküdtem. Ő szorosan hozzám bújt és elaludt. Hallgattam egyenletes szuszogást, olyan megnyugtató volt. Majd telefonom csörögni kezdett. Jajj nee! Kéérlek csak ne ébredj fel!  Csengőhangom irtó hangos volt, amiért egy kicsit szidtam is magam...

 Előkaptam mobilomat, és felvettem.

-Justin hol vagy?- hallotam anya aggó hangját a vonal túloldaláról.

-Szia.- suttogtam.- Csak a szomszédban.

-Akkor gyere haza. - mondta és kinyomta. Meg sem várta, hogy válaszoljak.

 Sophie mozogni kezdett karjaim között. Csodás, felébredt.

-Haza kell mennem.- suttogtam neki. Nem tudom hallotta-e de vissza aludt. Elmosolyodtam és egy puszit nyomta arcára.

***

-Na végre. Hol voltál?- kérdezte anya,miután beléptem az ajtón.

-Csak a szomszédban. Ahogy azt már mondtam... - kis szünetet tartottam.- Anyu?

-Hm?- kapta fel a fejét.

-Meg engeded, hogy a szomszéd lány itt aludjon?- kérdeztem és megvakartam a tarkómat. Láttam rajta, hogy mindjárt mond egy NEMet ezért folytattam 'beszédemet'...- Az apukája elutazott egy hónapra és egyedül van. Ráadásul az előbb volt egy pánikrohamja. Légyszi anyuu.- könyörögtem neki.

-Legyen.- sóhajtott. Tudtam ha elmondom neki, hogy egyedül van akkor megengedi. Túl aggódó típus volt...

 Vártam még egy órát had aludjon. Mikor letelt nagy boldogan mentem vissza. Halkan benyitottam a szobájába. Gondoltam még mindig alszik, de nem így volt. Ült az ágyon és maga elé meredt...

8. 'piknik'

2010. dec. 26. 23:22 - írta zsanciiii

 Na bocsi, hogy még csak most raktam fel meg h rövid de nem voltam itthon egész nap... huh. És légyszi írjatok kommentáárt! mondd meg ha szerinted szar. engem nem zavar csak mondd meg az ŐSZINTE véleményedet!! :)

 

Kinyílt mellettem az ajtó, Justin megfogta kezemet, és segített kiszállni. Rámosolyogtam, belékaroltam majd elindultunk. Nem tudtam merre megyünk modhatni 'vakon' követtem...

 Egyre közelebb kerültünk a parthoz, s mikor már majdnem odaértünk megláttam egy pislákoló fényt. Odafordultam Justinhoz, miközben sétáltunk ő csak rámvigyorgott. Kíváncsi voltam ezért kicsit megszaporáztam lépteimet. Felkuncogott, mire nekem is nevetnem kelett, követte tempómat.

-Hű.- tátottam el a számat, mikor megláttam, hogy mit csinált. Egy piros-fehér kockás lepedő volt leterítve, rajta egy piknik kosár, és megannyi mécses. - Köszönöm.- suttogtam.

-És mit kapok érte? - kérdezte rosszfiúsan miközben leültünk egymás mellé.

-Hmm... gondolkozom...- tetettem a hülyét. Közelebb húzódtam és egy puszit nyomtam szájára.

 Elvigyorodott, és a kosárért nyúlt. Kivett belőle egy nagy doboz epret, megy egy tejsznhabot. Felhúztam szemöldökömet, Ő meg nevetni kezdett.

 Felém nyújtotta a dobozt, én meg vettem ki belőle egy szem epret, és beleharaptam. Ő is így tett, majd közelebb ült és átkarolt. Fejemet vállára hajtottam, lábaimat felhúztam és néztem a tengert. Olyan jó volt érezni közelségét. Gyönyörű volt, és mellé még Justin illata... Teljesen elkábultam.

 Feljebb nyújtózkodtam és egy csókot nyomtam nyakára. Ő egy puszit nyomott fejem búbjára, közelebb húzódtam (márha ez lehetséges volt...) és szorosabban öleltem.

-Ööö.. Sophie...- hallottam Biebs zavart hangját.

-Hm?

-Nem kapok levegőt.- mondta könyörgő hangon. Felnevettem és arréb húzódtam.- Naa... azért ne ilyen messzire...- nyavalygott, és közelebb húzott magához. Felkuncogtam és újra neikidűltem. Már nagyon régóta ültünk ott, mikor megcsörrent a telefonom.

 Megnéztem ki az: APU . Morogtam egyet és felvettem.

-Szia.

-Szia kicsim. - hallottam hangján, hogy mosolyog. Biztos nagyon büszke magára, hogy elszúrja az estém.-.- - Csak annyit akartam, hogy most hívtak és 1 hónapra elutazom.

-Mii?- kétségbeestem, felpattantam és közelebb sétáltam tengerhez. Nem lehet igaz. 2 hete sincs hogy hazajött egy egy hetes kis 'túráról'.  Kicsit felkaptam a vizet.

-Sajnálom - suttogta. Szemembe könnyek gyűltek. Ilyen nincs.

-És hova?- kérdeztem ingerülten.

-Európába.- hallottam hangján, hogy ő is szomorú volt... Hogy hova?!?  Az kib*szott messze van.

-Mikor indulsz?- elcsuklott a hangom.

-2 óra múlva indul a gép. De 45 perc múlva ott kell lennem a reptéren.

-Akkor hazamegyek.- jelentettem ki, és letettem a telefont. Visszafordultam Justinhoz aki értetlenül nézett rám. Szemeim még mindig könnyesek voltak. Lassan odaballagtam hozzá.- Mennem kell.- suttogtam elhaló hangon.

-Jó.- mondta egy kis inegrültséggel a hangjában.

-Sajnálom. - szemeim megint könnybe lábadtak.- De apa elutazik egy hónapra, a gépe meg mindjárt megy...- könnyeim potyogni kezdtek.  Ahogy meglátta, hogy sírok közelebb jött és megölelt.  -Siessünk. Mindjárt megy otthonról. Bólintott egyet, gyorsan összepakolt, én meg futólépésben indultam vissza a kocsihoz.

 Beültünk a kocsiba, letöröltem könnyeimet és elindultunk. 10 perc alatt odaértünk, leparkolt a házunk előtt.

 Berohantam házunkba és kétségbeesetten elikáltottam magam: -APA!!

-Sophie. -ölelte meg. Könnyeim újra potyogni kezdtek.- Jaj ne sírj már.- mosolygott rám apu. De láttam rajta, hogy ő is erősen küszködik ellene... 

**** 

Csipogott a telefonja, hangosan felsóhajtott.- Szeretlek.-suttogott és egy puszit nyomott fejemre.

-Én is téged.- kicsit már megnyugodtam, és abbahagytam a sírást. Segítettem neki kivinni a bőröndjeit. Még utoljára megöleltem és berohantam.

 Nem tudtam végig nézni ahogy elmegy.  Már megint. Csak most nem egy hétre, egy egész hónapra... Leültem  a kanapéra és vártam. Hogy hátha visszajön még. Pedig tudtam, hogy nem fog.

 És akkor kinyílt az ajtó. Fejemet felkaptam...

7. 'Favorite Girl'

2010. dec. 25. 0:22 - írta zsanciiii

Bocsii h csak most rakom fel a részt de egyszerűen nem volt semmi ihletem h rjak valamit... szóval bocsi.:) de léégyszi rjatok már kommentárt vagy csak egy csillagot vagy valamit!:( lehet nem érdemlem meg v nemtom de léégyszi! na sziasztok!  

 

Zihálva húzódtunk el egymástól.  Ez volt életem legjobb csókja. Gyomromban a pillangók vad táncot jártak.
 Kinyitottam szemeimet és elmosolyodtam.

-Sajnálom. - suttogta szomorúan.- Csak olyan ideges v...- mondta volna tovább de szavába váágtam.

-NE! Néha felkapom a vizet kis hülyeségeken mint ez...- hajtottam le a fejemet. Állam alá nyúlt és felemelte. Mélyen szemeimbe nézett.

-Nehogy magadat merd hibáztatni.- mondta komolyan.

Nem mondtam semmit, csak egy puszit nyomtam szájára, és vállára hajtottam fejemet. Mélyen beszívtam észveszejtő illatát. Majd megkordult a hasam. Felkuncogtam.

-Nocsak, nocsak...- mosolygott rám édesen - csak nem éhes vagy?

-De.- vigyorogtam.- Gyere.- fogtam meg a kezét, és elindultunk a konyha felé.

 Végig húztam magam után, majd mikor leértünk a konyhába elengedtem kezét, és kutakodni kezdtem. Végül kivettem pár tojást, és gyorsan összedobtam egy kis omlettet. Miután kész lett kiszedtem két tányérra az egyiket Justin elé toltam, aki mellettem ült a pulton. Leültem az asztalhoz és böktem egyet a fejjemmel Juss felé. Vette az adást, és helyet foglalt velem szembe. Rámmoslygott és enni kezdett.

 -Köszönöm- vigyorgott rám, alig egy perc múlva. Felkaptam fejemet a tányérja üres volt. Ilyen gyorsan nem lehet enni. Képtelenség.

-Na nee...- hitetlenkedtem. - Hova dugtad?- nevettem. - Ennyire rossz nem lehet.

-Ide. -mutatott rá a hasára kuncogva.

-Te tudod.- rántottam meg a vállamat és gyorsan megettem az adagomat.

 Miután befejeztem összeszedtem a tányérokat és elmosogattam őket. Kinéztem a konyha ablakon, és megláttam, hogy pár fotós még mindig itt rohangált az utcában.

-Ezek sosem adják fel?-'valaki' hátulról átölelt és arcát nyakamba fúrta.

-Nem. -sóhajtott Biebs.- Hmm..Mutassunk nekik valamit. -villantotta rám rosszfiús mosolyát.

-Mmm-dünnyögtem.- Mire gondolsz? -kérdeztem miközben felé fordultam.

-Tudod te azt.-suttogta ajkaimba. Majd hevesen megcsókolt. Kezemmel hajába túrtam, és még közelebb húztam. Kezdtünk 'bemelegedni' mikor kulcs csörgést hallottam.

-Szia kicsim.- köszönt apa. Áhh a fenébe. Gyorsan elhúzódtam Justintól, megtöröltem a szám és elindultam az előszoba felé.

-Hali. -öleletem meg, félmosollyal az arcomon.

-Mitörtént itt? Egy rakás fotós mászkál odakint.- vakarta a fejét.

-Csókolom- lépett elő a hátam mögül Justin. - Justin Bieber.- nyújtotta oda 'mancsát'. lattam rajta, hogy kicsit feszült ezért biztatóan rámosolyogtam.

-Ohh heló.- köszönt apu megleptten. Majd megfogta kezét és megrázta.- Tom Adams.- mosolygott Apa. Justin hátrált egy lépést és mellém állt.

-Mi felmegyünk. -mosolyogtam Apura. Ő egy szigorú pillantást vetett rám, majd Justinra. -Jaaj Apa.- forgtaam meg szemeimet, mire már ő is nevetni kezdett. Elindultam a szobám felé, Biebs meg szorosan követett.

 -Mit szeretnél csinálni? kérdeztem tőle, miután becsuktam magunk mögött az ajtót.

-Énekelsz nekem?- kérdezte boci szemekkel. Elmosolyodtam.

-Csak veled eggyütt.-  mosolyogtam rá félősen. Nem szerettem egyedül énekelni ha ott volt velem valaki...

-Oookééé.- vigyorgott.

 Megfogta kezemet és odavezetett a zongorához. Leültünk egymás mellé, én halkan elkezdtem játszani egy dallamot. - Mit szeretnél?- fordultam felé mosolyogva. -Ő csak engem nézett. Megrántotta a vállát.- Valami konkrétabbat?- nevettem.

 Felkuncogott. Mélyen szemeimbe nézett, és halkan énekelni kezdett.

-I always knew you were the best
The coolest girl I know
So prettier than all the rest
The star of my show

So many times I wished
You'd be the one for me
But never knew it'd get like this
Girl, what you do to me

You're who I'm thinkin' of
Girl, you ain't my runner up
And no matter what
You're always number one- bólintott a fejével, hogy én is énekeljek. Miközben zongoráztam, én is dalolni kezdtem.:

-My prize possession, one and only
Adore you girl, I want you
The one I can't live without
That's you, that's you

You're my special little lady
The one that makes me crazy
Of all the girls I've ever known
It's you, it's you

My favorite, my favorite
My favorite, my favorite girl
My favorite girl

You're used to goin' out your way
To impress these Mr. Wrongs
But you can be yourself with me
I'll take you as you are

I know they said believe in love
It's a dream that can't be real
So girl let's write a fairytale
And show 'em how we feel...- és ezt szépen végig.

Mikor abbahgytuk felnéztem csillogó szemeibe és elakadt a lélegzetem. Lassan közelíteni kezdett és ajkait az enyémekre nyomta. Lágyan csókolt, de mégis olyan ellenálhatatlanul. Újra ott voltak a pillangók a gyomromban. Istenem! Olyan jól csókol.

-Elvihetlek ma valahova? - homlokát az enyémnek támasztotta.

-Hova?- mosolyogtam vissza.

-Titok.- vigyorgott.

-Akkor nem.- mondtam komolyan. Elhúzta a fejét, és kicsit csalódott képet vágott. Mire én felkuncogtam. -Persze, hogy elvihetsz. - mosolyogtam rá.

Kifújt egy 'megkönnyebbültem' sóhajt. Megycsörrent a telefonja. Morgott egyet és felvette.

-Cső haver.- mondta unottan, én meg kuncogni kezdtem.

-......

-Jó akkor 15 perc múlva.

-...

-Cső.- köszönt majd kinyomta. -Ryan volt az.- vigyorgott rám.- nyegyed óra múlva találkozom vele, úgyhogy én megyek.

-Jó.- sóhajtottam kicsit szomorúan.

-Hééé.- felemelte állam és kényszerített, hogy nézzek szemébe, majd egy puszit nyomott számra. - Nehogy szomorú legyél már.

-Nem vagyok az.- durcáskodtam. Felálltam, őt is magammal húzva és elindultunk le az előszobába.

-Akkor 6-ra itt vagyok. -egy puszit nyomott arcomra.

-Oké.- mosolyogtam rá. Én is adtam neki egyet. Megfordult és kiment.

 Ahogy kiment egy furcsa érzés támadt bennem, mintha magammal vitte volna egy részem. Najó Sophie, te meghülyültél.- gondoltam. 

-Kicsim- hallottam apu hangját a konyhából.

-Mondd.- mondtam mikor odaértem. 

-Mikor jön haza Matt?- kérdezte szúrós szemekkel.

-Már volt.- kicsit meglepődött de én folytattam- Közölte velem, hogy megcsalt, én meg elküldtem. - mondtam ironikusan. Apa leesett állal bámult rám.

-Én sajnálom. - hebegte.

-Nem kell. -mosolyodtam el lágyan. Láttam rajta, hogy még mindig nem volt képes felfogni. - Egy utolsó szemétláda.. - suttogtam.

 Sosem gondoltam volna, hoy ilyen hamar túlesek rajta... Habár ha nem lett volna Justin biztos, hogy nehezebben ment volna ez az egész. Apropó Justin

-Ugye nem gond ha ma elmegyek Justinnal?- kérdeztem mosolyogva.

-Csak ha őszintén válaszolsz egy kérdésemre. - arca komoly volt.

-Ookéés...- nyújtottam el. Picit megijjesztett.

-Kedveled őt?- pici mosoly bújkált szája szélén. Elpirultam  és lehajtottam fejem.- Naaaaa....- nevetett.

-Igen.- suttogtam. De még mennyire hogy kedveltem.

-Tudtam én.. - nevetett tovább. Vállába bokszoltam és felmentem a szobámba. Írtam egy dalt. Aminek a 'Fairytale' ( tündér mese) címet adtam. Felnéztem az órámra 04:30 pm  Felpattantam zongorám elől és gyorsan elmentem megfürödni, hajatmosni.

*** 

 

Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, mivel Justin nem volt hajlandó megmondani hova megyünk, nem tudtam mit vegyek fel.  Már minden készen volt a hajam, sminkem...  Kb 15 perc kutakodás után felvettem egy világos, csöves szárú nadrágot, egy fekete atlétát, meg rá egy bő fehér inget, amit nem gomboltam össze csak lent összkötöttem. És végül egy fekete sarut.

 Már az utolsó simításokat végeztem magamon, mikor csenegettek. Felkaptam egy táskát, fújtam magamara a parfümömből (Naomi Campbell - Cat deluxe) majd rohantam le a lépcsőn. Láttam , hogy apa már felállt és ment volna az ajtóhoz.

-Megyek már, hagyjad.- szóltam rá finoman. Mire ő kuncogni kezdett és visszaballagott a nappaliba. Elégedetten mosolyogtam egyet majd kinyitottam az ajtót.

 Ott állt előttem egy fekete suprában, piros csőnadrágban és egy piros-fekete kockás ingben. Elakadt a lélegzetem, ahogy neki is.

-Szi- szi- szia.- hebegett. Kicsit elpirultam ahogy végigmért.

-Hali.- köszöntem halkan. Miután abbahagyta a 'stírölésemet'.  Kézen fogott és a kocsijához húzott. Miután mindketten beültünk, szó nélkül beindította az autót és elindultunk.- Hova megyünk? kérdeztem kb. 5 perc után.

-Titok.- kuncogott. Felvettem egy mű 'haragszom' pofát. Mikor meglátta csak ennyit szólt: -Mindjárt ottvagyunk.

 Tényleg hamar ott voltunk. Mire feleszmélem már a  tengerpart parkolójában voltunk...

6. 'Nem vagyok elég jó?'

2010. dec. 23. 23:27 - írta zsanciiii

-Fenébe is. -ordított. Miközben egyre erősebben szorította karomat. -Hogy találhattak meg?- még idegesebb lett.-Előre látom a címlapokat. 'Justin Bieber új csaja...'- mérgelődött. Nem kellett volna, de amikor kimondta, hogy 'csaja' szívem hatalmasat dobbant. Talán még meg is hallotta, mert rámnézett és egy ici-picit elmosolyodott.
-Nyugi már- közelebb mentem, és biztatóan átöleltem vállát. - engem nem zavar.- mosolyogtam.
-Azt gonoldom.- nevetett fel ironikusan. Na jó ez egy 'kicsit' szarul esett... Mivan szégyell? Nem vagyok elég jó.?
-Mindegy. - köptem oda fagyosan. Kezemet levettem válláról, és sebesen elindultam az ajtó felé. Már úgyis volt rólam képük, nem érdekelt ha lesz még egy...
-Hová mész? - nyúlt volna a kezem után, de én kitéptem azt.
-Szevasz. -mondtam flegmán. Kiléptem az ajtón és hangosan bevágtam magam után. Persze újra villogni kezdtek a vakuk, de nem érdekeltek. Kezemet felemeltem és próbáltam vele takarni az arcomat. Miközben olyan kérdésekkel bombáztak, hogy 'Te vagy Justin új barátnője?, Mióta ismeritek egymást?...'  Csak megszaporáztam lépteimet, és idegesen kerülgettem azokat az átkozott paparazzokat....
 Mikor odaértem a házunkhoz gyorsan kinyitottam az ajtót, és becsaptam a fotósok orra előtt. Hátamat neki támasztottam, és szépen lassan lecsúsztam. Lábaimat felhúztam, és ráhajtottam fejemet. Igazából nem a paparazzik idegesítettek, hanem az, hogy Justin milyen bunkó volt...
Egy forró könnycsepp gördült végig arcomon. MIVAN?!? Nem Sophie, nem sírhatsz- parancsoltam magamra. Így is lett nem sírtam. 
 Feltápászkodtam és felmentem a szobámba. Odamentem tükrömhöz, és megfésültem hajamat. Nem tudom miért, nem voltam kócos kicsit sem, de egyszerűen jólesett. Majd megláttam Justin tükörképét, amint az ablakában áll, és egy papírt tart kezében. Türelmetlenül dobolt két ujjával a lapon, amitől az kicsit megremegett. Mikor megfordultam abbahagyta.  Ez volt a papíron:

'MI VOLT EZ?'

Odatrappoltam majd egy szúrós pillantást intéztem felé, és berántottam a sötétítőt. Hagyjon engem békén.
  Zongorázni akartam, de valahogy éreztem, hogy az most nem fog megnyugtatni, ezért villám gyorsassággal elindultam lefelé, ki a hátsó kertbe. Felkaptam kosárlabdámat és egyre messzebről dobáltam a labdát. Mind bement, ilyen sem volt még. Kicsit el is csodálkoztam. Egy mély hang zökkentett ki merengésemből.
-SOPHIE!-hallottam magam mögül Justin kétségbeesett hangját. Megforgattam szemeimet és mefordultam.
-Mit akarsz?- kérdeztem flegmán. Közeledni kezdett, és mikor úgy éreztem, hogy túl közel lenne hátráltam pár lépést.
-Miért mentél el?-értetlenkedett.
-Ugye csak viccelsz? Fogalmad sincs arról, hogy miért mentem el?- hangerőmet úgymond 'felkapcsoltam' és hitetlenkedő pillantást vetettem felé. Hát ez hülye!- gondoltam. Idegesen nekivágtam a labdát, amitől ő meggörnyedt, de hidegen hagyott. Rohanni kezdtem be a házba, azon gondolkozva hova tudok bezárkózni.
 Zihálva vágódtam be a fürdőszobámba, és zártam be magam után az ajtót. Leültem a hideg padlóra, lábaimat felhúztam és ráhajtottamfejemet. Tovább kapkodtam a levegőért.
-Sophie!- dübögött Justin.
-TŰNJ MÁR EL!- ordítottam rá. Miért nem képes itthagyni? Mit érdeklem én egyáltalán???
Még dübögött egy utolsót. Mikor már azt hittem elment felcsendült a zongorám eltéveszthetetlen hangja. Na neem! A zongorámhoz ő nem nyúlhat. Felpattantam a hideg csempéről, és kinyitottam az ajtót.
-Hagyd békén a zongorámat.-figyelmeztettem. Mire ő csak elvigyorodott és énekelni kezdett.