25. 'Légörvény.'

2011. ápr. 26. 22:06 - írta zsanciiii

 Na régen volt rész tudom.. de semmi kedvem/ihletem nem volt.. bocsi.

azért remélem írtok majd kommentárt. pápá.;)<3

 

 Ajkaink lassan elváltak, és Justin homlokához támasztottam a sajátomat. Zihálva kémleltem csillogó szemeit.

-Szeretlek. - suttogott. Felvettem egy féloldalas mosolyt és adtam egy puszit orra hegyére.

-Imádlak. - mondtam őszintén. Elvigyorodott és mégszorosabban magához ölelt, arcát nyakamba fúrta és mélyeket lélgezett. Ahogy kifújta hűs lehelletét forró bőrömre kirázott a hideg.

 Hirtelen megrákódott a gép és majdnem előreestünk az ülésből. A szívem megállt, majd őrülten kezdett zakatolni. A gépen mindenki mereven ült.

-Mi történik? - kérdeztem ijjedten. Majd jött egy nagyobb rengés, amitől előrebuktam és valami keménybe ütközött a fejem...

*Justin sz.*

 Ijjedten kaptam Jen után, majd gyorsan felültettem előző helyére. 

-Kérjük ne pánikoljanak, csak egy kissebb légörvénybe kerültünk. Csatolják be biztonsági öveiket. Köszönjük. - mondták a hangosbemondón. Kissebb?!! Ezek hülyék.

-Jól vagy? - kérdeztem miközben bekapcsoltam mind a kettőnk övét. A homlokára került egy apróbb karcolás.

-Aha. Csak félek. - a hangja remegett. Megfogtam a kezét, és megszorítottam.

-Ne félj, nem lesz semmi baj. - próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. Amennyire az övem engedte átöleltem. Arcát elrejtette nyakamban, mikor újra megremegett alattunk a gép. Meddig fog még ez tartani?

 

***

 

Az egész út ilyen 'döcögős' volt. Mindenki meg volt egy picit ijjedve - hiszen történt már velünk ilyen...- de Jen a legjobban; lilára szorította a kezemet.

 Miután leszállt a gép Jen elsőként szállt le róla. Felsóhajtottam, megfogtam a táskáját és utánna mentem. A géptől úgy 10 méterre ülhetett a betonon.

-Egyben vagy? - térdeltem le mellé. Megrázta a fejét. Felnézett rám. Szeme mi máskor úgy fénylett mint a legdrágább gyémánt, most tompán csillogott. Arca hófehér és zöld színekben játszott. Fufruja vizesen tapadt homlokához.

-Hányni fogok! - suttogott. Ahogy ezt kimondta, jött is az 'aminek jönnie kellett'...

 

***

  Ez így nem lesz jó. Jennek annyiból állt még ki a napja, hogy hányt, aludt, hányt, aludt. Akartam neki orvost hívni de nem engedi.. Szerinte nem beteg, csak a repülő út  tette ezt vele... Remélem igaza van, mert már megőrülök attól hogy nem tehetek érte semmit.

 Megkértem Mariet, hogy amíg nem jön rendbe Jen, had aludjak vele. Kissé vonakodva de belement.

 A csapat lement vacsorázni, csak én maradtam fent Jennyvel. Majd hozatok fel valami kaját..

-Nem szeretnél enni valamit? - öleltem át hátulról, miután kijött a fürdőből. Most zuhanyzott le, azt mondta kicsit jobban érzi magát és a színe is sokkal élettel telibb volt. 

-Nem hiszem hogy bármi is lemenne a torkomon.. - rázta a fejét.

-Szerintem azért megpróbálhatnánk. Hátha jobban lennél utánna. - kaccsintottam és elmentem a telefonhoz. Rendeltem ennivalót, és visszamentem a szobánkba. - 10 - 15 perc és hozzák. - mosolyogtam és lefeküdtem mellé az ágyra.

 Közelebb csúszott, fejét ráhajtotta melkhasamra, és szorosan átölelt. Kezemet hátára raktam, majd egyenletesen mozgattam fel-le. Kifújt egy nagy sóhajt és egyenletesen szuszogni kezdett. Azt hiszem hogy elaludt. Óvatosan kibújtam alóla, feje alá raktam egy párnát és betakartam. Adtam puha arcára egy puszit és kimentem.

 A lakosztályunk nagyon szép volt, és modern. Volt egy nagy tér amiből nyílt 5 szoba és egy fürdőszoba. Az enyém, Anyáé, Scooteré, Usheré illetve Jen és Marie szobája - ragaszkodtak hozzá, hogy eggyütt legyenek.-. A többieknek a mellettünk lévő lakosztály lett kibérelve erre a hétre.. 

 Éppen rá akartam nézni az órámra,mikor kopogtattak az ajtón. Egy pincér állt az ajtóban, egy nagy tálcával. Elvettem tőle és leraktam a legközelebbi asztalra, majd visszamentem és a hátsó zsebembe nyúltam a pénztárcámért. Adtam neki borravalót majd a vacsinkkal eggyütt bementem az alvó Jenhez.

24. 'Az alapozó..*'

2011. ápr. 25. 22:44 - írta zsanciiii

Sziasztok.:) örömmel láttam hogy tetszett nektek az előző rész, és nagyon örültem h írtatok kommenárt.:) remélem, hogy ez is tetszeni fog ez is. és hogy kapok kommenet. csáó.;)

 

 Megijjesztett a hangja, és úgy éreztem, hogy valami baj van. Felpattantam a helyemről és szememmel ákutatam a helyet. Jen éppen akkor rohant be az ajtón egyenesen felém. Olyan lendületel jött nekem, hogy én visszazuhantam az ülésembe, Ő meg az ölembe.

-Mi a baj? - aggódtam. Levegőért kapkodva próbált valami választ adni, de sehogyse sikerül neki. Majd egy picit felemele a fejé, hogy kilásson az ülések mögül. Nem tudom, hogy mit láhatott de sikkantot egy halkat, majd elbújt az űlésem mellé. - Neked meg mi bajod? - húztam fel a szemöldököm. Szája elé rakta az ujjá és pisszegett egyet.

 Továbbra sem értettem, hogy mi folyik itt, ezér elnéztem abba az irányba ahova Ő az előbb. Usher vadul mozgott az ülések közöt, és úgy tűnt, hogy keres valakit. Aztán megakadt a szemem az arcán. Teli volt valami világosbarna löttyel. Felkuncogtam. Biztos, hogy ezért visítozott Jenny. 

 Időközben mentorom egyre közelebb került hozzánk. Lelógattam a kezemet, amit Jen megfogott. Elmosolyodtam. -Haver, hol van a csajod? - idegeskedett. Megszorította a kezemet.

-Nemtom. Az előbb elment, azóta még nem láttam.- mondtam szemrebbenés nélkül. Megállt és egy pár másodpercig kémlelte az arcomat. Naja.. Engem már nagyon ismer. És sosem tudtam neki hazudni. Akárhányszor megpróbáltam, mindig átlátott rajtam.

-Ott van. - jelenttte ki magabizosan, még mindig a szemembe nézve és a földre mutatott, pont oda ahol Jen ült.

 Tiltakozni se volt időm, Jenny felpattant, és megpróbált elszaladni Ush mellett. De persze Ő elkapta és visszarántotta inge hátulját, majd beletörölte piszkos arcát. Azután elengedte barátnőmet, akinek mostmár egy hatalmas folt volt a hátán. Ha jól láttam alapozó volt, de nem voltam benne biztos.

-Nemááááááár. - nyavajgott és próbált minél jobban kitekeredni, hogy láthassa a nyomot a hátán.

-Sokkal jobb. - vigyorgott Usher és megsimogatta saját arcát. Majd mint aki jól végezte dolgát visszaült a helyére.

-Ez te voltál? - nevettem.

-Aha. - sóhajtott mosolyogva. És leült mellém. (Marie már elment.) -Nincsen valami cuccod? Nekem mindenem a bőröndömben van. - nézett rám kérlelően.

 Felálltam és elmentem a kézi táskámig. Egy lila, mintás póló volt benne, hogy ha nekem kéne. Kivettem, majd visszamentem Jenhez.

 

*Jen sz.*

 

 Bementem a fürdő szerű helyiségbe, és levettem magamról a piszkos ruhadarabot. Ledobtam a földre, hiszen már teljesen mindegy volt neki...

 Felkaptam pólóját, és megéreztem azt a tipikus Justin illatot. Olyan jó volt, mintha éppen ott let volna velem. Elmosolyodtam és a tükörben megigazgattam magamon. Nagyon bő volt rám, ezért megcsomóztam az oldalamon.  Felvettem az ingemet a földről és összegyűrtem egy gombócba, majd kimentem, egyenesen Jusshoz.

-Neked jobban áll. - vigyorgott. Elmosolyodtam és az ölébe ültem.

-Köszi. - suttogtam a fülébe és adtam neki egy cuppanósat. Érezem ahogy megremegett alattam.  

-Naaa... csak ennyit kapok? - 'szomorkodott'. Alsó ajkamba haraptam, majd egy lágy puszi adtam szája sarkába. Majd még egyet, aztán egyre többet, egyre beljebb. 

 Mikor megunta a játszadozást kezébe vette az irányást és közelebb húzott magához. Ajkai elnyíltak, ahogy az enyémek is, és heves csókolzásba kezdtünk. Karjaimat összekulcsoltam nyakán és teljes testemmel felé fordultam. A szívem vadul dübörgöt helyén, mintha ki akart volna törni. A gyomromat csiklandozták a pillangók szárnyai. Minél csak többet akart, ahogy én is, de ez úgy nem működik ha nincsen levegőnk...

23. 'Úgy érzem...'

2011. ápr. 22. 0:12 - írta zsanciiii

Ezcsakilyen... 'IMback.' rövid rész...

ha lenne legalább egyvisszajelzésem folytatnám. :)

 

-Úgy érzem.. szeretlek. - motyogott vörös fejjel. Pulzusom az egekbe szökött, s a szívem vadul kalimpált.

 

*Justin sz.*

 

 A tenyerem izzadt, az ereimben a vér úgy száguldozott mintha valami versenyt futna.. Viszont a gyomrom görcsben állt, hiszen mivan ha Ő nem érez még így? Lassan felemeltem a fejemet, és arra számítottam, hogy mondani fog valamit, de ő csak dermedten ült és nézett.

 Úristen! Elkapkodtam.. Tudtam, hogy nem szabadna még elmondanom neki..
Már azon akartam gondolkozni, hogy hogy kérjek bocsánatot vagy valamit csináljak, mikor szorosan átölelte a nyakamat és hevesen megcsókolt.

 Először csak meredten ültem a meglepettségtől, majd kapcsoltam és az ölembe húztam. Ajkaink egy pillanatra sem akartak elszakadni egymástól, de sajnos mindkettőnknek elfogyott a levegője.

 Jen lerakta a fejét a vállamra, és egy pillanatra odahajolt a fülemhez.

-Szeretlek! - zihálta. A nyakam libabőrös lett, viszont a szívemet forróság öntötte el. Szóval Ő is így érez. Elmosolyodtam és jobban megszorítottam. Szemeimet becsuktam és mélyeket szippantottam illatába. Milyen régóta vártam már erre..

-Na mivan gerlepár? - hallottam Usher hangját. Sóhajtottam egyet és kinyitottam a szemeimet. Nem lehet igaz, hogy neki minden jó pillanatot el kell ronatnia..

-Nem mennél el? - kérdeztem 'dühösen'.

-Jaaajjj de mérges valaki. - csapta össze a kezeit vigyorogva.

-Usheeeerrr. - nyavajgott Jen. Elmosolyodtam hangja hallatán.

-Jólvanna... - mondta durcásan és elment.

-Ez most megsértődött? - kérdezte Jenny.

-Dehogyis.. Fél óra múlva majd jön megint húzni az agyunkat. - válaszoltam.

-Hallottam ám! - szólt vissza Usher.

-Ez még mindig itt van?  - méltatlankodtam. Jenny felnevetett és adott egy puszit a nyakamra.

-Megyek megleckéztetem. - kuncogott. Azzal kimászott az ölemből és elment mentorom után.

 Éppen hogy elment, már oda is ült Marie.

-Na elmondtad neki? - támadott le egyből. Gondoltam kicsit megviccelem.

-El. - mondtam szomorkásan.

-Ajajj... - húzta el a száját. - Mit mondott?

-Hát.. Azt, hogy Ő még nem érez így, meg hogy ez így túl korai.. És szerintem megijesztettem. 

-Miből gondolod?

-Azt mondta, hogy tartsunk szünetet. - 'csüggedten' lehajtottam a fejemet. De legbelül már visítoztam a röhögéstől.

-Ez azz én hibám. Nem kellett volna rábeszéljelek. - sóhajtott.- De nekem teljesen úgy tűnt, hogy Ő is úgy érez ahogy te. - Nem bírtam tovább és nevetni kezdtem. Értetlen fejet vágott.

-Azt mondta, hogy szeret! - kuncogtam.

-Te kis!- szűkítette össze a szemeit. Elvigyorodtam. Éppen szólásra nyitottam a számat, mikor meghallottam Szerelmem hangját.

-JUSTÍÍÍÍN SEGÍÍCS!!! - visított Jen kétségbeesetten.